Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Fabinyi Tibor: Evangélikus Teológiai Fakultás Sopronban, 1923–1950

90

A II. világháború kitörését megelőző években egymást kiegészítő területen és módon folyt a fakultás előadásainak és szemináriumainak tevékenysége. Nemcsak a tartestület bővült lelké- szi oklevéllel rendelkező tudományos előadókkal és tanárokkal, hanem a gyakorlatban is üdvösen csapódott le az oktató-nevelő munka eredménye, pl. az egyesületek, különböző konferenciák, a lelkipásztori munka és az irodalmi tevékenység keretében. A nagyobb tanári létszám lehetővé tette a bibliai tudománykor intenzív művelését és clyan tárgyak előadását, mint a hermeneutika, archeológia, kortörténet, szimbolika vagy polemika. Külföldi teológiai karokkal összehasonlítva legfeljebb egy-két speciálkollégium hiányát regisztrálhatjuk, ezeket azonban nemcsak az intanzív szemináriumi munka, de az átfogó tájékozódást nyújtó, összefoglaló stúdiumok magas szintű előadása is potólta.

1941-ben előtérbe került a teológiai ,é,s a szervezeti reform gondolata, melynek elképzeléseiből több csak a háború után valósult meg. A tanulmányi idő 4 évről 5 évre bővült, hogy mód és idő legyen az alapvető filozófiai,' nyelvi és bibliai ismeretek megszerzésére. Ezzel párhuzamosan a Teológus Otthon gyakorlati Lelkészképző Intézetté szerveződött, kötelező bentlakással, a tanárok erőteljesebb bekapcsolásával. A háborús években különösen élénk volt a cserediák-kapcsolat a német, a finn és a skandináv hallgatókkal, valamint lelkészekkel. A belföldi hallgatóság létszáma is magasra nőtt, mintegy évi 120-140 között mozgott. Húsz éven belül több mint 400 evangélikus teológus végzett a soproni fakultáson. A hallgatók társadalmi összetétele változatos volt. A húsz éven át összesített statisztika szerint