Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Székely György köszöntője

7

delmes gyűjteményes kötetet eredményezett, amelyben történelmi egyházaink vezetői és az egyetemek képviselői egyaránt fórumhoz jutottak (1936). Akkor a lakosság 67%-a volt katolikus, kb. 20%- a református, 6-7%-a evangélikus, ennél csekéllyel kevesebb pedig zsidó. A katolikus hittudomány mint nagy elődökre tekintett vissza azokra, akik a magyar tudományosságnak elismerést, megbecsülést szereztek az egész művelt világon. Fogarasi Pap József marosvásárhelyi református professzorságból lett II. József bizalmából a budai egyetem logika, metafizika, erkölcstan tanára. Krammer Ferenc 1783/1818 közt publikálta teológiai írásait Budán, Pozsonyban, Nagyszombatban. Palásthy Pál, 1853 után a budapesti egyetem erkölcstan tanára a 60-as években külhonban és itthon is publikált az erkölcsteológiáról és a házasságjogról. Székely István, budapesti egyetemi tanár, századelőn rektor, 1887-1924 közt a biblia apológiája, kritikája, magyarázata, kronológiája kérdésköreiről írt.

Az ilyen életrajzi megközelítés a mi feladatunk is lehetne, ha Notter Antal egyházjogászra, Schütz Antal dogmatikaprofesz- szorra, Aistleitner József nemzetközi hírű ókori keleti nyelvészre gondolunk. Némi elégtételt jelent, hogy 1985-ben az egyetem emlékkiállításán a hittudományi kar külön falrészt kapott.

1936-ban bemutatták a debreceni Tisza István Tudományegyetem református és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Sopronban működő ágostai hitvallású evangélikus hittudományi karát, ezek állami jellegét hangsúlyozva, mint ahogy kiemelték, hogy az izraelita hitfelekezet is állami fennhatóság és gondviselés alatt tartja fenn az Országos Rabbiképző Intézetet. Ez utóbbinál aláhúzták,