Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Székely György köszöntője

8

hogy nemcsak az ország, de a művelt külföld számára is rabbikat képez, hogy az intézet tanárai világhírű tekintélyei voltak a hittudományoknak és a vele kapcsolatos szaktudományoknak. Mint leendő feldolgozandó témát említeném ennek kapcsán Heller Bernát bibliakutató, héber és arab irodalomkutató, a koraújkori magyar irodalom kiváló ismerője működését.

Mindezekhez módszertani útmutatások egész sorát adta azokban az években, ameddig az egymás iránti viszonylagos tolerancia közös erény volt, Révész Imre, a debreceni egyetem egyháztörténet-professzora 1932-ben, a reformáció feldolgozásában és 1931- ben, egyháztörténeti-elméleti igényű írásában. Melanchthon személyében láttatta a filológia, pedagógia és dogmatika összefüggéseit és kései korok tanulságául is hangsúlyozta a kicsinyes és sivár teológiai viták, mint a középkori skolasztika leküzdhetetlen örökségének a veszélyét. Kutatta az egyháztörténet önálló tudományágként kialakulását a hitvédelem célzatával összefüggésben, a reformáció és ellenreformáció óriási szorgalmú és széles kitekintésű egyházhistorikusait sokoldalúan értékelte.

Mai témánk lényegéhez és tovább tisztázandó kérdéseink közé tartozik, úgyis mint egyetemtörténeti,úgyis mint egyháztörténeti kérdés Révész Imre célkitűzése, amit idézni érdemes: "Szívébe hatolni, lényegét és értelmét megragadni az egyháztörténetnek, csak...a teljesen teológiai alapfölfogással lehet. ...egyesítő és tudományosan is termékenyítő ereje van ennek az alapfölfogásnak." Majd így folytatta: "Azzal..., hogy az egyháztörténelem számára teológiai jellegű tudományos alapfelfogást követelünk, semmiképpen nem akarjuk fölmenteni annak művelőit a tudományos