Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
104 sított anyag került: a "Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem magántanári képesítő (habilitationalis) szabályzata". A tervezet öt fejezetből, azokon belül alpontokból és 34 paragrafusból áll. Az egyetem szabályzattervezetébe beépítették az érvényes, 1892-ben kiadott habilitációs szabályzat óta hozott minisztériumi és egyetemi szintű határozatokat, va282 lamint a megújítást szándékozó kari javaslatokat. A javaslatokból kiderül, hogy mik azok a pontok, ahol egyetértést továbbra sem értek el a karok: az orvosok által oly régóta sürgetett 2/3-os szavazati arányt nem vezették be; ugyancsak kihagyták a kar által szorgalmazott képesítési megoldást: legyen ideiglenes a magántanári képesítés és a pályázót csak öt évi eredményes működése után véglegesítsék. Kimaradt ugyanakkor a habilitációs tervből a "személyes minősültség" megfogalmazás - mégha az eljárás gyakorlata változatlan maradt is. A karok látszólag orvosolták a habilitációjukra évek hosszú sora óta várókat is és megszabták a jelentések elkészítésének határidejét, azonban a rendelkezéssel valójában továbbra is kiszolgáltatták a tanároknak a pályázókat. Valószínűleg a költségek miatt úgy-döntött az egyetem, hogy eltekint a bírálati anyagok kinyomtatásától és megelégszik azok sokszorosításával. Arra viszont nem találni ésszerű érvet, hogy miért csökkentették a habilitációs anyagok tanárok közötti szétküldésének határidejét egy hétről három napra. Ugyancsak a kari tanárok "tehermentesítése" és nem a magántanári eljárás tökéletesítése állhatott annak hátterében, hogy a vizsgák időtartamát is szűkítették. Ezen kívül a talán előrelátó, talán feledékeny egyetemi testület kihagyta a "habilitációs kellékek" felsorolásából a kötelezően megkívánt "politikai" igazolásokat, ami a szabadkőműves páholyi tagságtól a zsidó származásig minden "kompromittáló tényre" vonatkozott. Az viszont a pályázók vállalkozói kedvének elvételét szolgálhatta, hogy az elutasítottakat nem két, hanemcsak háromév után kívánták újra vizsgára bocsáttatni a tanárok. ' Mindent együttvéve azt mondhatjuk, hogy az 1936-ban elkészített egyetemi habilitációs szabályzattal a professzionális