Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között

105 tanárok egy feltételrendszerében szigorított, metódusában to­vábbra sem kellően tisztázott képesítési gyakorlat elé kívánták állítani a magántanárt. A Pázmány-egyetem tanárai az előbbiekben ismertetett, fris­sen elkészített habilitációs szabályzat-tervezettel vettek részt az 1936. december 10. és 16. közötti Felsőoktatásügyi Kongresszuson. A tanácskozás a pénzügyi redukcióval küszködő, Hóman Bálint vezette kulturális kormányzat és az egyetemek "erőfitogtatása" volt, melyből az iskolák kerültek ki győzte­sen: a számukra kijelölt hármas feladat - állampolgári nevelés - tudósképzés - szakműveltség kialakítása - elvégezése fejében megőrizhették önkormányzatukat a továbbiakban is. A kongresszuson a magántanári intézményről az általános 28 3 szakosztály keretében, az első napon hangzott el előadás, amelyhez égy hozzászólás sem érkezett, tehát a téma nagy vitát nem kavart­Az előadást tartó orvoskari tanár történeti kitekintéssel kezdte; a magántanári intézmény kialakulásakor kettős feladatú volt: a magántanár szabadon előadott és készült az esetleges rendes tanári állásra. Ez utóbbi inspirálta a magántanárokat gyakran a rendes tanárokét felülmúló teljesítményekre - vélte az előadó. A magántanárok súlyát az is növelte, hogy vizsgáz­tathattak is tárgyukból. "Előkelő helyzetük" azonban a háború előtt megromlott, s az intézmény azóta válságban van. A válság oka a magántanári függetlenség elvesztésében rejlik: a gazda­sági krízis miatt a vállalkozók elsősorban kenyérkereseti okok­ból pályáznak a magántanári pozícióra. "Amíg a magántanárok a vagyonos középosztályból származtak, a tudomány szeretete volt az impulzus a tudományos pályára, amióta azonban a középosztály* elszegényedett, a magántanárok nem bírják a hosszú böjtölést; vagy abbahagyják a tudományos karriert, vagy, s ez az eset leg­284 többször, azt mellékfoglalkozásnak tekintik." Erre legjobb példa az orvosi kar, ahol a magántanárság a legteljesebb mér­tékben elfajult: itt a cím megszerzése a fő, mivel az "az or­285 vosi gyakorlat jövedelmezőségét emelheti". A professzor szerint a habilitálások nagymértékű emelkedé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom