Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
102 csak a pesti intézményre jellemző; a vidéki egyetemeken a teljes jogú és engedélyezett tanerők aránya a következő: Debrecen ? 7?- 40:33; Pécs - 38:30; Szeged - 42:32. (A Műegyetemen pedig mindössze 9 magántanár tevékenykedett 86 professzor mellett.^73) A 30-as évek közepén, Gömbös miniszterelnökké kinevezésével, az addig a hatalmi csoportok perifériájára szorított középpolgári, állami hivatalnoki .katonatiszti réteg politikai - társadalmi karrierje lendült előre. Az új vezetés tömegbázisát az a kispolgári - gazdagparaszti - dzsentri népesség alkotta, amelyet a háború utáni politikai irányzatok agitatív szócsövei figyelmen kívül hagytak és amely - többek között - a pénzügyi stabilizáció, a költségvetési egyensúly megteremtését az egyetemekre fordított összegek csökkentésével vélte elérhetőnek. Sajtótól és politikai szónoklatoktól támogatott egyetemleges hangulat uralkodott. Az egyetem - úgy vélte - csak egyet tehet: politizál, hogy ezzel is kinyilvánítsa a fennálló hatalom iránti lojalitását. Ismét előkerültek az 1919-20-as akták: a forradalmakat lezáró egyetemi tisztogatások megítélésében újra véleményt nyilvánítottak a karok. A hittudományi kar - melynek az 1934/35-ös tanévben öt habilitáltja van - egyértelműen a "régi bűnök elfele- dését" ajánlotta: "... elérkezett az idő, amikor elvben nem lehet többé elzárkózni új személyi minősítő eljárás elől és ennek pozitív elismerése után a további eljárás elől a kommunizmussal kapcsolatban elmarasztalt olyan emberekkel szemben, akiknek 274 azóta tanúsított magatartása ezt indokolja." A jogászprofesszorok álláspontja - a maga szakszerűségében is - kétértelmű: úgy vélik, az egyszer elítélteket nem szabadna új habilitá- ciós eljárásaié vonni mindaddig, "amíg az így meghozott ítéletek esetleg újabb eljárás után hatályon kívül nem helyeztet- 2 7 5 nek". A jogi karon ekkor csupán 15 habilitált tanított; nem így a másik két karon: az orvosi karon 119, a bölcsészkaron 66 a magántanárok száma. Az orvosok határozottan elhatárolták magukat bármiféle 'rehabilitálástól: "... minden ilyen kísérlet- nek a kar ellenáll". A bölcsészek sem békülékenyek: "... az ilyeníiqyek újrafelvétele elől (a kar) elzárkózik és új habili-
