Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)
A levéltár fondjai
58 hiszen a tanácsjegyző a Quaestura önállósulásakor is megtartotta pénztárkezelői tisztét. Az 1860-as évektől a quaesturai személyzet létszámának növekedése figyelhető meg. Az összlétszám a I. világháború előtt már eléri a tizet, 1922-ben maximumát, 18 főt, ezután drasztikus csökkenés következik: 1923-ban felére csökken, azután tiz körül ingadozik létszáma. A Quaestura belső szervezetére vonatkozó forrásanyag meglehetősen hiányos. Az egyetem saját határozatai jórészt elpusztultak, csak a BTK Dékáni Hivatal mutatókönyvéből értesülhetünk arról, hogy a “quaesturai hivatalnál behozott egyszerűsítésről, a próbaóv leteltével véleményt kér az Egyetemi Tanács". A Quaestura feladatkörének legkifejlettebb állapotát a rektor által 1948-ban kiadott jogszabálygyűjtemény írja elő. E- szerint a Quaestura anyakönyvi, pénztári és számvevői hivatal. Anyakönyvi szolgálatának feladatkörébe tartozik az anyakönyvi lapok begyűjtése, átvizsgálása, kötetbe rendezése és hitelesítése. A félév folyamán folyamatosan bevezeti a változásokat, bizonyítványokat - távozási és végbizonyítványokat, indexmásolatokat, valamint hivatalos bizonyítványokat - állít ki. A pénztári és számvevői szolgálat beszedi a tandíjakat, azokat kezeli és könyveli, valamint teljesíti az előirt és elrendelt kifizetéseket. A tanév végi elszámolást a Quaestura a rektornak küldi meg. A Quaestura iratainak nagy része az egyetem sok más iratával együtt 1956-ban az Országos Levéltárban elpusztult. Csaknem hiánytalanul megvannak az anyakönyvek az ELTE Levéltárában 1918/19-től, a hittudományi Kar hallgatóinak anyakönyvei kivételével, melyek a Római Katolikus Hittudományi Akadémia levéltárában találhatók. A beiratási dijnaplók, a Főnaplók, valamint az Orvostudományi Kar hallgatóinak távozási és végbizonyítvány másodlatai 1907/08-tól, illetve a leckekönyv- másodlatok 1907 és 1949 közötti erősen töredékes, hiányos a- nyaga és a két kötetnyi "Átírások mutatója" szintén az ELTE Levéltárában kutatható, A kutatás szempontjából a fond legértékesebb része az
