Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

V. Az Egyetem és a karok alapítólevele

Mi Mária Terézia, Isten kegyelméből özvegy római császárné és Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- és Tótországok apostoli királynője, Ausztria főherczege, Burgundia herczege. Erdély nagyfejedelme, Milánó, Mantua, Parma herczege stb. Habsburg, Flandria, Tirol grófja stb. Lotharingia és Barri özvegy herczege, Toskáua nagyher- czege. Adjuk emlékezetül jelen levelünk rendiben, tudatván mindenekkel, a kiket illet: hogy a mi országlásuuknak oly sok és annyira égető gondjai között nem legutoljára buz- gólkodván örökös országaink, birodalmaink s tartományaink boldogulásának előmozdí­tásában, Istentől nekünk engedett tisztünk­ben arra irányítottuk kiváló figyelmünket, hogy azok a mi uralkodásunk alá vetett országok, birodalmak és tartományok a bol­dogságnak mentői nagyobb fokára emeltes­senek, a melynek elérésére bizonyára semmi mást nem gondoltunk inkább hasznosnak, minthogy alattvalóinknak azon és oly segély- eszközöket nyújtsunk, melyekkel ők mind a magunk, mind az egész állam hasznát jobban előmozdíthatják és saját maguknak is hasz­nálni az által el nem mulaszthatják. A többi e czélra szolgáló eszközök között bizonyára kiváló helyet foglal el a honi művészetek­nek és magához az időhöz alkalmazkodó tudományoknak egyforma tanítása, a mely oly szoros kapcsolatban levőnek ismertetik az ügyek közigazgatásával és magával az országoknak boldogságával, hogy leginkább ennek tulajdonítandó, ha az ifjúság a köz­haszon jövendő reményére kiképeztetik és a mintegy folytonos sorozatban utánnöve- kedő egyének úgy nekünk és utódainknak, mint az egész közügynek teljesítendő hasz­nos szolgálatokra alkalmasakká és képesekké tétetnek. Ezért kegyesen tekintetbe vévén, elménkben meghánytuk-vetettük, hogy. habár a mi dicsőséges emlékű néhai boldog magyar királyi elődeink bőkezűségéből egye­tem állíttatott fel a mi szab. kir. Nagy- Szombat városunkban, de mivel ebben azok látszanak leginkább hiányozni, a melyeknek leginkább kellene a dolgok jelen környül- állásához képest annak további tökéletes voltára szükségképen meglenDiök és jelenben érvényes állami rendszerrel összefüggniük, hogy ebben a részben is a mi császári és királyi kegyelmünket és a mi anyai gondos­kodásunkat a mi alattvalói és felette kedves magyar nemzetünk iránt továbbra is bebizo­nyíthassuk és ne csak új járulékokkal gyara- píthassuk, hanem nyilvános és az utódok emlékezetére is átszálló emlékekkel meg­erősíthessük, azt a nagyszombati egyetemet kibővíteni és tökéletesebbé tenni s így az állandóság kellő állapotára hozni, kegyelmesen elhatároztuk, annál örömestebb pedig, mivel tudniillik ebből a mi magyarországi hű alatt­valóinknak nagyobb hasznát látjuk bekövet­kezni, midőn az ö fiaik azoknak a tudományok­nak, melyeket eddig külországokban nagy költ­séggel és nagy kényelmetlenségekkel szereztek meg, ismeretét és czélját magának Magyar- országunknak közepén súlyosabb költségek és kényelmetlenségek nélkül elérhetendik. Mivel pedig ezen czélra kiváló szellemi ado­mányokkal és képességekkel megáldott s a különböző tudományok tanaiba beavatott több tanárra van feltétlenül szükség, azon­ban ezeknek ellátására s az előforduló többi segédeszközökre nagyobb kiadások kívántai­nak meg, ezért a fentemlített nagyszombati egyetemet a magunk és magyar királyi utódaink különös kegyelmes oltalmába és igazgatásába veszszük, azután ezen oltalom­nak és császári s királyi kegyelemnek nagyobb bizonyságául bizonyos és eziránt biztos alapról akarván gondoskodni a nagy- szombati egyetem számára, legfőbb kegy­úri jogunkkal, melylyel mint Magyarország királya a boldog emlékű néhai magyar királyok, t. i. a mi dicső emlékezetű elődeink példájára teljes joggal élünk s egyszersmind az ezerötszázuegyvennyolczadik esztendei tizenkettedik törvényczikk értelmében és rendeletéből az ezen nagyszombati egyetem 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom