Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

4. A Műegyetem és a műszaki felsőoktatás reformjának kérdései az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A mérnöki intézet egyesítése az Ipartanodával

- 2X8

félévében Nékám Sándort, második félévében pedig - Nékámnak az Egyetemre való távozása után - Kruspér Istvánt alkalmazták^^ Juhbál helyére Engerth Vilmos pesti rajztanár került. ^55/ д bizonytalanság légkörében, amikor a tanárok azt sem tudhatták, hogy mikor fosztják meg őket állásuktól, az intézet eleve rossz oktatási rendszerével, a korábbiaknál is kevesebb hallgatóval az Ipartanoda működése nem lehetett sikeres. Kruspérnak Pestre kerülése ugyan nagy nyeresége volt az intézetnek, de ekkoriban sem ő, sem Sztoozek József, a régiek közül változatlanul tovább oktató kiváló szakember sem segíthetett sokat a helyzeten.

1850. február 9-én Karácson Mihály igazgató újabb, 1848 nyara óta immár negyedik reformjavaslatát nyújtotta be a közoktatási kormányzatnak. ^6/ д tervezet, amely a korábbiakhoz hasonló részleteket tartalmazott, előirányozta a mérnöki intézet és az Ipartanoda egyesítését, s a ténylegesen úgysem létező gazdászati osztály megszűntetését. A technikai tagozaton belül a mérnöki, építészeti és gépészeti szakokon hároméves, a vegyészeti szakon kétéves képzést javasolt. Korábban az intézet tanárai által előterjesztett javaslatok tárgyalására egyszersem volt lehetőség. Most először foglalkoztak hosszasabban az előterjesztéssel, persze azért, mert a császári Kultuszminisztérium is szükségesnek látta az oktatásügy reformjának napirendre tűzését. Thun Leó gróf, a birodalom közoktatásügyének irányitója nagyszabású és átfogó tanügyi reform megvalósitását tervezte, természetesen Magyarországra is kiterjedően. Thun ekkoriban az egyetemi reform megvalósitását tartotta a legfőbb fela