Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

-69Szó volt már arról, hogy a nyolcvanas évek végére az Intézet látogatottsága csökkent. Ez a csökkenés olyan mértékűvé

vált, hogy az 1790/91-es tanévre már csak összesen 7 hallgató 127/

iratkozott be. " Vagyis, a három "évfolyamon" együttesen volt ennyi hallgató, s ez a szám a második félévben, az addigi tapasztalatok alapján, csak tovább csökkenhetett. Rausch, a helyzetet látva, 1792. április 4-én beadvánnyal fordult az Egyetemi Tanácshoz. Az Időpont nem véletlen, hiszen rektori tisztségénél fogva Rausch ekkor nyilván jobban tudta befolyásolni az Egyetem vezető testületét, mint korábban. 1792. április 14-én a Tanács valóban Rausch beadványa szellemében fordult a Helytartótanácshoz, intézkedéseket kérve a mérnöki tanfolyam ügyében, a felterjesztésben az Egyetemi Tanács is

kénytelen elismerni, hogy már nem lehet hallgatni arról, hogy a hallgatók száma rendkívüli mértékben csökkent. ^5/ végre választ kapunk arra az önkénytelenül felvetődő kérdésre is, hogy mi okozta a diákok létszámának ilyen mérvű fogyatkozását. Rausch, illetve a Tanács ennek egyik fő okát abban látja, hogy П. József alapitó rendeletének egyik legfőbb rendelkezését a törvényhatóságok nem tartják be, vagyis olyan mérnököket is alkalmaznak, akik nem az Institutumban tanultak, illetve utólagosan sem tették le az intézetben a mérnöki szigorlatot. Ez a gyakorlat valóban sokat ártott az Instltutum tekintélyének, hiszen igy nem volt érdemes fáradságos tanulással és nélkülözéssel oklevelet szerezni. A dolog persze kétoldalú, hiszen lévén az intézetnek kevés hallgatója, esetenként a megyék és városok nem is találhattak okleveles mérnököt üres állásaik