Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet
- 70 betöltéséhez. A diákokat azonban egy sokkal kézzelfoghatóbb ok Is visszatartotta a beiratkozástól, s ez az anyagi, egzisztenciális gondok jelentkezése. Tudjuk, hogy az intézetbe elvileg csak az ekkor már három éves bölcsészeti tanfolyam elvégzése után lehetett jelentkezni, s ezután kellett újabb három évig tanulni a mérnöki oklevél megszerzéséhez. De ha a vidéki Akadémiák kétéves bölcsészeti kurzusát vesszük, az akkor Is öt évnyi tanulást jelent, amely idő alatt a diákoknak ellátásukról maguknak kellett gondoskodni. Számíthattak, ugyan törvényhatóságuk támogatására, vagy esetleges királyi ösztöndíjra, de ez csak keveseknek jutott osztályrészül. Ráadásul, mint tudjuk a mérnöki ösztöndíjak összege is elég alacsony volt. II. József - mint már említettük - eredetileg négy diák részé- re, egyenként kétszáz forintos ösztöndíj kiadásáról rendelkezett, azonban a félévenkénti ösztöndijfelosztási javaslatokban 50-140 Ft körüli összegeket olvashatunk egy-egy diák neve mellett, sőt esetenként még ennél kisebbeket is. Nem vált be - legalábbis nem tudunk róla - II. Józsefnek az a számítása sem, hogy a nagyobb birtokosok saját költségükön képeztetnek ki majd mérnököket az Institutumban. A diákok anyagi gondját növelte még az érvényben levő rendelkezés is, hogy azok a bölcsészhallgatók, akik korábban valamilyen ösztöndíjat élveztek, amennyiben az Institutum Geometricumban folytatták tovább tanulmányaikat, előző ösztöndijukat elveszítették, s legfeljebb a három, vagy négy mérnöki ösztöndíjas helyre pályázhattak újból, csekély reménnyel. A fentiek ismeretében már sokkal érthetőbb a hallgatói létszám csökkenése. A szegé
