Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
4. A Műegyetem és a műszaki felsőoktatás reformjának kérdései az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A mérnöki intézet egyesítése az Ipartanodával
- 211 vén járulni az intézet korszerű reformjához, fájdalom mind eddig siker nélkül müködtenek," E pár sorban a legilletékesebb véleményét Idéztük az Institutum Geometrioum utolsó éveiről. Petzelt tapasztalatai alapján, és a francia mérnökképzés példájára hivatkozva, a katonai és polgári mérnökképzés egyetemi szinten való összevonását javasolta, sőt befejezett tényként emlitette már azt, hogy "ezen elvet a hadügy miniszter Ur az ország rendei eleibe terjeszté, kiktől teljes jóváhagyással el is fogadtatott." Petzelt elképzelése szerint a megnyíló Hadi Főtanoda hároméves felső tanfolyamán képezték volna ki mind a hadi, mind a polgári mérnököket, s igy meg lehetett volna szüntetni a mérnöki intézetet, mig az Ipartanoda továbbra is a középfokú műszaki szakképzés bázisa maradhatott volna. Petzelt végül is azt javasolta a Minisztériumnak, hogy "az egyetemi mérnöki tanfolyam megszüntetvén a Hadi Főtanodába tétessék ét azok számára, akik nemesb mérnöki pályára igyekeznek, azokat, kik csupán az alsóbb rendű telekméréssel szándékozzák keresni kenyerüket az Ipartanodába utasítván." 1848 utolsó hónapjaiban egyébként igen sok kérelem érkezett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, amelyekben a legkülönbözőbb műszaki szakemberek pályáztak az Ipartanoda reformja során felállítandó új tanszékekre. E pályázatok közül Irinyi Jánosnak, az ország egyik legtehetségesebb vegyészének Írását érdemes megemlíteni, aki 1848 decemberében az Ipartano419/ da megüresedett vegytani tanszékére kért kinevezést. 7/ Az év végén készített tervek és folyamodványok tárgyalására már nem maradt idő. 1849. január 4-én, miután többek kö
