Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

4. A Műegyetem és a műszaki felsőoktatás reformjának kérdései az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A mérnöki intézet egyesítése az Ipartanodával

- 208

dekazésre 1848 őszén Magyarország még nem volt eléggé felkészülve. Jellasicsot ugyan kiverték az országból, de a schwe- chati csatavesztés után a magyar csapatok kényszerültek állandó visszavonulásra. A fejletlen magyar ipar nehezen tudta fegyverrel és felszereléssel ellátni a részben még szervezés alatt álló önálló magyar haderőt. A harc közben, folyamatosan kellett kiképezni az új tisztikart is, akik részben a forradalom ügyétől elpártolók helyébe léptek, részben az új egységek élére kerültek. Minden más problémát háttérbe szorítva, elsőrendű feladattá vált a hadsereg és a hadiipar fejlesztése. Szék az őszi-téli hónapok versenyfutást jelentettek az idővel és az ország belseje felé nyomuló Windischgrätz és Puchner császári tábornokok csapataival.

A védelem és felkészülés központja 1848 őszén még Pest- Buda volt. Itt működött az ország egyetlen jelentősebb hadiipari üzeme, a pesti fegyvergyár. Ezen kívül az ország jónéhány más vas- és textilipari üzemét, műhelyét alakították át gyorsított ütemben, hogy azok is a honvédsereg számára termelhessenek. November 14-én a pesti fegyvergyárat állami kezelésbe vették a termelés fejlesztése érdekében, de újabb üzemeket is kezdtek felállítani, igy pl. egy ágyúöntödét szintén a fővárosban. Ebben a helyzetben minden szakember, aki a műszaki tudományokhoz értett, nagy hasznára lehetett az országnak. Az Ipartanoda és a mérnöki intézet tanárai november elején egy tanár kivételével, mind Pesten tartózkodtak és felajánlották

szolgálataikat a kormánynak, Arenstein József éppen ekkoriban tért vissza Ausztriából, ahol tanúja lehetett a bécsi forrada-