Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

3. Reformkori törekvések az önálló magyar Műegyetem létrehozására

- 158 bog? az iparfejlesztéssel egy időben kívánta megoldani a szak- • emberképzés ügyét, sőt bizonyos vonatkozásokban ez utóbbi elsődlegességét hangoztatta. ^°2/

Az emlitett téves értékrendszer módosítása érdekében egyre többen fogtak tollat. A Társalkodó cikkírója ugyancsak korai - 1835 februárjában megjelent - Írásában már egyértelműen és határozottan fogalmazott: "Nálunk egy nemesi család nemzetiségi megaláztatásnak Ítélné, ha egy tagja pl. üvegköszörüs, posztógyáros, vagy bőrkikészítő varga lenne... E balnézetek o- ka viszont nemzeti neveltetésünk hiányában gyökérül. Iskoláink, melyek eddig léteznek csak papok, törvény tudósok, s orvosok képeztetésére szánvák ... s ezeken felül fogalma is alig van közönségünknek egyéb hivatásokról. Mi csekély azok száma kik törzs magyar családink közül gyám oki, kéz- és szépművészeti pályára lépnek. íme egyik alapja a nyugoti müveit virágzó nemzetektől messze maradásunknak." 5°3/

A tudományos élet felélénkülésére az ország közvéleménye is egyre jobban felfigyelt. Szerte az országban vagy már folytak, vagy ekkor kezdődtek meg különböző, nagyszabású mérnöki munkálatok. Ilyenek voltak, a már 1817 óta folyó Duna mappáció, a Tisza felmérése, s a legkülönbözőbb vidékeken megkezdett folyószabályozási, árvízvédelmi munkák, amelyek szintén felhívták a figyelmet a mérnöki pálya fontosságára. 1833 novemberé- ben egy iparpártoló magyar főnemes végrendeletében alapítványt tett magyar ifjak külföldi kiküldésére, hogy azok magukat a matematikában, hidraulikában, geometriában, mechanikában és technológiában továbbképezzék, s külföldről rajzokat, gépmin-