Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

112 badságharc leverése után, az Intézet utolsó tanévében a lét­szám a reformkor előtti átlagszintre esett vissza. Az Institu- tum Geometricum fennállása alatt évente átlagosan. 19 mérnököt bocsátott ki az intézetből, az 1790-es években ennél keveseb­bet, a reformkor időszakában óóval többet. A mérnöki tanfolyam hallgatóinak egyetemi éveiről, tanu­láson kivülí tevékenységükről keveset tudunk. Bizonyos, hogy a mérnököket a Bölcsészeti Kar fiatalabb, a gyakorlati élet­ben Járatlanabb hallgatóival azonos módon kezelni nem lehetett. Többször is feljegyzés készült arról, hogy a Kar dékánja fi­gyelmeztette a mérnökhallgatókat az egyetemi szabályzat pont­jainak betartására, ^9°/ institutum diákjai - különösen gyakorlataik során - társaikénál mozgalmasabb, változatosabb, s érdekesebb életet éltek. Ez a pálya, amely a mai mérnök mun­kájára vonatkozó fogalmainkkal aligha értelmezhető, a kortár­sak szemében még az 1830-as években is, ugyan már hasznosnak elismert és érdekes - de nem különösebben vonzó - foglalkozás­nak számított. Sokan csak a földmérői munka külsőségeit ismer­ték a mérnöki tevékenységből, mások nem láttak különbséget a mérnök, és a műhelyében dolgozó ügyes mesterember között. U- gyancsak rendkívül távol állt egymástól, a kor felfogása sze­rint, a csak gyakorlati kérdésekkel foglalkozó "geometra" és az elméleti problémákat megoldó tudós személye. Hadd álljon itt a fentiek alátámasztására, egy nem éppen irodalmi értékű, de a kor mérnökfogalmát Jól illusztráló versrészlet 1839- ből; 193/

Next

/
Oldalképek
Tartalom