Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918
- 23 Csak két év múlva kezdődött el az érdemi tárgyalás /ekkorra Jászi már nem reméli, hogy előadó lesz az egyetemen 8^/, s a kar úgy határozott, hogy "a szociológia, mint nem határozott tanszakhoz tartozó a jelen viszonyok között nem lehet magén86 tanári habilitáció tárgya". A szociológia helye a tudományok rendszerében ma sem tisztázott ugyan, 8^ de a kar döntése, amely nem utalta át a pályázatot a jogi karhoz /noha JáOQ szí utazási ösztöndíj kérelmét korábban oda küldték /, és a "jelen viszonyok" hangsúlyozása /Ballagi: "most, midőn a szocializmus oly erővel támadja a fennálló magyar kultúrát" 8^/, valamint a lassú ügyintézés mutatja, hogy itt nem kizárólag tudományos szempontok érvényesültek. A bölcsészeti kar - a hagyományos képpel ellentétben - nem volt egyértelműen haladásellenes. Megfigyelhető, hogy a polgári radikalizmus filozófiai képviselőinek magántanári kérvényeit személyes szempontok figyelembe vétele nélkül mindig kétharmad-egyharmad arányban utasították el, ami pontosan tükrözte két, politikailag és ideológiailag szembenálló csoport arányait a bölcsészeti karon. A habilitációs kérelmek támogatása is jól mutatja, hogy a filozófiai tanszék profesz- szorait a haladó gondolkodásúak csoportjába sorolhatjuk. Helyzetük - tudományuk jellege miatt - nem lehetett könnyű. Elegendő erre vonatkozóan a hittudományi kar véleményét és az e kar által adott rektorok megnyilatkozásait figyelemmel kísérni. Pl. Kiinger István 1888. évi teológus-rektor megnyitó beszédében az "Aeterni patris" enciklika alapján már a neotomiz- mus programját hirdette meg: "a magyar tudomány érdekében ál-
