Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

III. Angyal Dávid jelentése

ra folyvást érezte belső szükségét annak, hogy erejét egy történeti oompositióra összpontositsa. Thaly Kálmán sürgetésére a magyar kormány lemásoltatta a Neocos szigetén és Konstantinápolyban őrzött Yigourotnc és D’Andrezel iratokat. Thallóczy Lajos Thaly halála után megbízta Szekfüt, hogy adja ki, vagy ismertesse a két gyűjteményt, mely a Rákóczi emigratiora vonatkozik. Szekfü evégből áttanulmányozta a Rákóczi emigratio irodalmát és a bécsi állami levéltárnak kiadatlan diplomatiai anyagát e tárgyról. E munka közben határozta el, hogy megirja a Rákóczi emigratio történetét, így keletkezett A száműzött Rákóczi czimü könyv, mely az Akadémia könyvkiadó vállalatában jelent meg 1913-ban. A könyvet közvetlenül megjelenése után nagyon dicsérték; egyes napilapok és folyóiratok munkatársai tüntető örömmel fedezték fel Szekfü könyvében sociologusaink kedvelt törekvésének, a magyar történet kisebbítésének tudományos igazolását. E tapintatlan dicséret természetes ellenhatást keltett és az ellenhatást különböző körülmények szenvedélyes mozgalommá fejlesztették, mely nagyon megnehezítette Szekfü könyvének higgadt megítélését. Kétségtelen, hogy a könyvnek komoly hibái vannak. A fiatal szerző nem volt megelégedve Thaly történeti felfogásával és forráskritikai módszerével. Azt hitte, hogy e felfogás ellen a magyar tudomány érdekében sikra kell szállania. És mivel a Rákóczi emigratio változatos eseményei, nagy európai történeti háttere és a lélektani problémái művészi érzékét alkotásra ingerelték, az alkotás keretében akarta érvényesíteni polemikus irányát Thalyval szemben. Azok az ironikus nyilak, melyek könyvében Rákóczit