Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

II. Marczali Henrik jelentése

- 40 .Kormányszervek történetének irodalma /Történeti

Szemle I. 185-219. 1./

Ezek közül a Szamosközyről szóló értekezés valóban mintaszerű csinos és szabatos kútfőkritikája szempontjából, melynek eredménye egy igen értékes szövegnek majdnem teljes reoonstructioja. Igaz, hogy ebben jelöltnek nagy segítségére volt tulajdon, Szamosközyről szóló doktori értekezése, de ez nem von le semmit munkája érdeméből. Hasonló czélú és eredményű Schesaeusról szóló értekezése is. Mindkettő egyúttal ritka jártasságát tanusitja az erdélyi fejedelemség historio- graphiájában.

A pénzverésről szóló értekezése ez oklevelek pontos közlése mellett az idevágó osztrák és német irodalomnak pontos ismeretét is bizonyltja. Az eddigi eredményekkel szemben szigorú kritikát gyakorol, de ő maga önálló eredményhez mégsem jut.

Külön helyet foglal el az Anatole France-ról szóló czikk. Ebben Szekfü, részben franczia irók felhasználásával, e hires franczia Írónak fejlődési menetét rajzolja és jellemzését igyekszik megállapítani. E jellemzésben a történeti nagy problémáknak, az emberi fejlődés és haladás kérdésének és azon kérdésnek, minő helyet foglaltak el a haladásban az értelem és a tudomány, jut a főrész. Természetes, hogy csak kutat és bonczol, de valódi megoldáshoz nem jut. Mégis nagyon becses ez a dolgozata nemcsak azért, mert tudományunk philosophiai alapjai iránt mutat érdeklődést és hozzáértést, hanem főképp, mert Szekfüt nemcsak igen olvasott embernek, hanem jeles iró-