Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

II. Marczali Henrik jelentése

- 41

nak mutatja be.

A második csoport két nagyobb munkát ölel fel:

1. Serviensek és Familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány és közigazgatási történet köréből. /Akadémiai értekezés 1912./.

E munka alkotmányunk és egész berendezkedésünk feudális elemeit igyekszik kimutatni a királyság eredetétől fogva a mohácsi vész koráig. Ki akarja mutatni, hogy egész osztályok állottak egyes világi és egyházi országnagyok és nagybirtokosok alatt, éltek "kenyerükön és portájukon" és függtek tőlük bíráskodás és közigazgatás tekintetében is. Ez a felfogás, mint szerző maga bevallja nem új, érdeme az, hogy nagyobb részben kiadatlan oklevéli anyaggal támogatja felfogását és hogy az egészet inkább rendszerbe igyekszik önteni, mint az eddig történt.

De ez érdemmel igen nagy szerves hibák állanak szemben. Nem teszi és nem teheti meg a megkülönböztetést azon jogkör közt, melyet az egyes országnagyok királyi és állami hatóságokból kifolyólag gyakoroltak, és azon befolyás közt, mely őket mint gazdákat, mint magánembereket illette meg cselédségük, famíliájuk fölött. Midőn László erdélyi vajda hatalmas famíliájáról szól, ily módon végzi az általánositást /48.lap/. "László vajda hatalmához egészen hasonló lehetett a többi nagy- birtokosé is, különösen, ha egyúttal, valami országos méltóságot is birt." A kérdést tehát éppenséggel nem oldja meg. Ha arra utal, mi régóta ismeretes, hogy a viczispán is szerződési viszonyban áll a főispánhoz, itt meg világosan nem magán