Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)
Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916
- 27 Szekfü habilitáiása jogszerű volt. E jogszerűség viszont küzdőtér, amely lefolytatandó küzdelmek lehetőségkeretét alkotta. Határát az elvek és erőviszonyok valamifajta korlátozottsága képezte, tartalmát pedig a hivatalos tudomány utánpótlásának kiválasztása adta. Ez látszólag békésen zajlik, valójában viszont a monopolizálásra törekvő csoportok és egyének harca akkor, ha az önmagában amúgyis kitüntetett jelentőségű kulturális élet antidemokratikus uralmi viszonyok között a társadalmi feszültségek megjelenésének szinte egyetlen, s igy szükségképpen torz fórumává válik. Holott a tényleg tudományos igényű szellemi tevékenység nem egyeztethető össze semmifajta kisajátító beállítottsággal. Éppen a kiválasztáLS belső nehézségei követelik meg az intézményesített nyitottságot. A hivatalos minősítés csak a feltételek, készségek elsajátításáról ítélhet, de arról nem, hogy az igazság birtokában van-e a minősített vagy sem, hiszen ha az utóbbiról dönt, úgy az igazságot teszi hivatalossá, ami abszurdum. A mindinkább beszűkülő és fordított kiválasztással terhelt kulturális életre redukálódó politikai mozgástér elfojtott mélyebb feszültségeket deformáltam megjelenítő csoportküzdelmei a "Szekfü-üggyel" hamis mechanizmusok ki- és újratermelődéséhez vezettek a magyar szellemi életben. Abban, hogy ez igy történt, nem hanyagolható el Szekfü Gyula szerepe sem, amely viszont meg nem vívott emberi /és ezen belül szellemi/ lázadásának következménye. Megérdemelte a támadást - állították azok, akik az ellenzék elleni támadás tudatos vagy öntudatlan eszközét látták Szekfüben. A megtámadottnak igaza
