Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)
1973. február 21. kari tanácsülés
2 Об т/ Ugyanezen az oldalon szerepel a tanárképzés és a szakképzés kapcsolatának kérdése. Megoszlanak a vélemények, hogy együtt kell-e oktatni ezeket a hallgatókat vagy sem. A beküldött jelentések alapján úgy érzi, hogy az Egyetem a tanárképzés és a szakképzés különállását fenn kivánja tartani. Kárt eszi Ferenc kifejti, hogy a Természettudományi Karon is vitatják, nem kellene-e az egyszakos képzést kipróbálni az arra érett szakokon. A Felsőoktatási Szemle tavaly közölt erről egye elég alapos tanulmányt, felsorolta az egyszakos képzés mellett és ellen szóló érveket. A középiskolákban is tapasztalni lehet, hogy egy tanár inkább csak a fizitót, a másik inkább csak matematikát tanit, ennek tehát megvan a lehetősége. Egy jó igazgató mindig meg tudja oldani, hogy egyszakos matematika tanárt foglalkoztasson. óavasolja, hogy legalább egy egyetemen ki kellene próbálni az egyszakos matematikus tanár képzést. Emlékeztet arra, hogy a másfél szakos tanárképzést abba kellett hagyni, érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi volt az oka. Lehetségesnek tartja a nagyon gyenge hallgatóknak a tanárképző főiskolákra való irányítását, sőt a fordítottját is. Nem tartja egészségesnek, hogy a főiskolákon, a Műegyetemen és a Természettudományi Karon folyó tanárképzés ennyire egymástól elszigetelten folyik. Nemcsak a hallgatók cseréjére utal, előbb-utóbb be fog következik az oktatói csere is ezek között az intézmények között, ezt egészségesnek tartaná. Kölcsönös haszna lenne, mert a főiskolákon a pedagógussá való nevelés erősebb, jobb, mint az Egyetemen, a főiskolák számára pedig előnyt jelentene, hogy szakmailag jobban képzett fiatal oktatókat kapnának egy-egy évre, mert ott az ilyen irányú ellátottság gyenge. A többlépcsős képzésnél az a helyzet, hogy az általános iskolák számára a pedagógiai főiskolák jobban képezik a tanárokat, mint az egyetemek. Az intézmények lépcsőzetessége megvan, vannak tanítóképzők,
