Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)
1973. február 21. kari tanácsülés
tanárképző főiskolák, egyetemek, miért kell tehát egy egyetemen belül is lépcsőzetességet megvalósítani? A kiscsoportos oktatásnak éppen a tanárképzésnél van eredménye és jövője, csak éppen nincsenek meg a feltételek a kiscsoportos oktatáshoz: az oktatók és a helyiségek. Az a szintézis, amelyet a jelentés helyesen javasol, hogy a szakdidaktikai tantárgyak színvonalát úgy kell fejleszteni, hogy azokban az egyetemen tanult ismeretek komplex szintézise alakuljon ki, éppen csak a kiscsoportos oktatás formájában valósítható meg. Abban a kérdőívben, amelyet a napokban kaptunk, szó van a szaktudományi tanszékek és a Pedagógiai Tanszak kapcsolatáról. Meg kell mondani őszintén, hogy ez a kapcsolat minden erőlködés ellenére nem létezik és nem Лг/ is fog létezni mindaddig, mig a Karnak nem leggr egy profilírozott, erős természettudományi kar pedagógiai tanszéke. Kátai Imre dékán közbeveti, hogy most már itt is van egy tanszéki szakcsoport. Kárteszi Ferenc kifejti, hogy a Kar ellátottságára jellemző, hogy bizonyos pedagógiai kutatásokra fordított országos összeg a Műegyetemre került, a Természettudományi Kar egy fillért sem látott belőle. Immár hároméves tapasztalattal rendelkezünk a tanártovábbképzés terén. Kialakult egy olyan vélemény, hogy nem eléggé helyesen megválogatott tanárokat irányítanak ide. Az egyetemi diplomával rendelkező pedagógusok továbbképzését csak az egyetem végezheti, de akkor erre alkalmas embereket küldjenek ide. Mindössze 30 tanár esik évenként egy-egy szakra, a legérdemesebbeket kellene tehát küldeni, olyanokat, akik azután mint előadók az itt szerzett friss tudásukat xoc továbbadhatnák. Nem elegendő csak az irodalmat kiadni a