Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)
1949. szeptember 21.
11 dennapi életet irányitó tudományoknak,mint a politika,a juris- tika,közigazgatás stb. Persze a tudományok ily modern értelemben vett universitásának megvalósításától még igen távol vagyunk. De ennek megteremtése kell,hogy vezéreljen minket,amikor szükebb munkaterületünkön végezzük épitő munkáikat,vágunk mesgyéket az emberiség etikai és szociális eszmékre alapított boldogabb jövője felé. Látjuk országunk épülését,kell,hogy érezzük,hogy csak a múlt esett el hatalmunk jól,a jövő,az emberiség élete örök kifejlés,benső emelkedés,tisztulás és erősödés. Bizunk a jövőbenié ennek előfeltétele,hogy bizhassunk egymásban; a szeretet kössön össze bennünket,akiket munkánk egymásra utal. És előfeltétele annak,hogy szívleljük meg Széchenyi szavait,azt, hogy a magyarság haladásának örökös kerékkötője- volt a sok szó és kevés cselekedet,az önhittség és hiúság,hogy mindenki vezérkedni akar,hogy a nemzet sorsára az a döntő,hogy annak- egyetlen tagja se á±±±fcx háritsa a maga munkáját másra,hanem saját hatáskörében úgy végezze feladatát, mintha egyedül attól függne a nemzet életének egész biztonsága és felemelkedése. Meg kell ezt szívlelnünk itt mindannyiunknak,tanároknak és tanítványoknak egyaránt,különösen mo&t,amikor egyetemeink reformjának korszakát éljük. A reform bölcsességet, józanságot és türelmet követel tőlünk. A kellő átgondoltság és tervszerűség mellett minden reformhoz idő is kell. A türelmetlenség azzal a veszéllyel járhat,hogy csak változást,de nem javulást idéz elő,s újabb reformot tesz szükségessé. Minden reform annál jobb,minél hosszabb időre biztosítja a csendes» türelmetes és állandó munkát,melyet az értelem és nem az érzelem irányit. 33
