Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)

1949. szeptember 21.

Önök legfiatalabb hallgatóink,akik talárok,természetkutatók, tudósók kivannak lenni,bizanyára változó érzésekkel lépnek.egyetemünk ódén falai közé. Bizonyára sokan akadnak önök között olyanok,akik hallottak a külföldi gazdagon felszerelt intézeteiből,laboratóriumokról,sőt talán láttak is ilyeneket - egyetemünkön pedig elavult,kopott laboratóriumokat, szűk intézeteket találnak. Meg tudom érteni,ha elragadja önöket az elégedetlenség,a. türelmetlenség érzete,mint ahogy mi professzorok is türelmetlenek vagyunk e-tekintetben.- Azonban kishitűségre,reménytelenségre nincs okuk. Nincs, okuk erre, először is azért,mert kell látniuk országunk épülését,másodszor azért, mert a tanuláshoz', az épitő munkához-nélkülözhetetlenül szükséges alapfeltételek,ha szerényen is,die máris adva vannak. És tartsuk szemünk előtt azt is,hogyha feladataink teljesítésében késlekedünk,az okok nem mindig az eszközök hiányában,hanem önmagunkban rejlenek. Rutherfordnak,a nagy fizikusnak bölcs mondására hivom itt fel figyelmüket,véssék emlékezetükbe,jó hasznát.vehetik pályafutásukon. - Rutherfordot felkeresték külföldi kortársai,ott találták őt egy szerény alagsori laboratóriumban. És amikor csodálkozva érdeklődtek intézete felől, ő megértve csodálkozásukat,igy felelt: Nem a kalicka a lényeges, hanem a madár,amelyik benne énekel.

Szeretettel köszöntőm az ifjuságot,külön az elsőéveseket, lépjék át leendő alma materük,az egyetem kapuját,azzal a nagy szeretettel,mint amilyennel mi fogadjuk őket és kitoánok nekik jó munkát és minél több sikert a kezdődő tanév küszöbén.