Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)
1949. szeptember 21.
Io A természettudományoknak előtérbe való helyezése csak célszerűségi kérdés és nem jelenti a többi tudomány elsorvasz- tááát; ellenkezőleg,a természettudományok soronkivüli fejlesztése megteremtője lesz ama szociális jólétinek,mely lehetővé te— sai az ember minden szellemi alkotásának virágzását. E princípium nélkül,a tudományok egyenjogúságának elismerése nélkül lehet bár a népnek civilizációja,vagy technikája,de kultúrája nem. Kultúra nélkül pedig nincs szocializmus. Eszerint mégiscsak őrködnünk kell a tudományok univer- sitása felett, ht viszont ellentmondásban látszik lenni a tudományok differenciálódásánk tényével. Paradoxonnak tűnhet,de ha kissé megfontoljuk,igaznak találjuk,hogy a differenciálódási folyamat a távolabbi perspektívában a tudományok integrálódásához kell vezessen. E folyamatnak máris vannak szimptómái. Mert vájjon a sokféle,u.n.határtudományok keletkezése,avagy a különböző tudományok részéről a kutató módszerek kölcsönös átvétele nem jelenti-e az egyébként autonom jellegű fogalmi területek egymáshoz való közeledését,a határok eltűnését,vagyis a tudomány integrálódását? De mindénél meggyőzőbb bizonyitékot szolgáltat annak a rendkivül bonyolult rendszernek a tudománya,amit emberi társadalomnak nevezünk,- tehát a szociológia. Vájjon nem jelenti-e ez a tudomány az összes tudomány legmagasabbrendü egyesítését? Vájjon elhanyagolhat-e ez a tudomány,mely a legbonyolultabb,a legtöbb tényzőtől függő földi rendszernek,az emberi társadalom nak törvényszerűségét kutatja,- elhanyagolhat-e bármilyen faktort,mely az emberre,mint egyedre,és az emberiségre,mint összességre kihatással van? Vájjon nélkülözhet-e a szociológia bármely más tudományt,ha igényt tart rá,mint ahogy tarthat is,hoy alaptudománya lehessen oly nagy jelentőségű gyakorlati,a min34 I
