Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)
1949. szeptember 21.
*- 9 Ha ebből a szemszögből nézzük: a tudás fejlődését,úgy szükségszerű eseménynek kelljtekintenünk a Bölcsészettudományi Kar kettéválását,a természettudományok külön fakultásba való egyesítését. Az éssszerü tudománypolitika követeli meg,hogy azok a tudományok,melleknek fogalomkörei jellegüknél fogta eltérő kutatási módszereket és feltételekét igényelnek,ép’ ezek legkönnyebb megteremtése érdekében,különálló fakultásokba egye- sittessenek• De megköveteli ezt a helyes gazdaságpolitika is. Kormányunkat helyes elgondolás vezérli akkor,amikor a természet- tudományok jelentőségét felismerve elsősorban azokat kivánja minden erővel istápolni,fejleszteni. Persze ez távolról sem jelenti a természettudományoknak a többi tudomány rovására menő túlbecsülését,hanem csupán annak a ténynek a felismerését, hogy a természettudományok a legszilárdabb bázisai egész sereg alkalmazott tudománynak,azoknak,amelyek hivatottak népünk napi bajain segiteni,napi szükségleteiket kielégíteni. Mi természetkutatók követnénk el a legnagyobb hibát, önmagunkkal,azzal a felfogásunkkal,hogy minden jelenség terméig szeti jelenség, jutnánk elfentmondasba,ha a tudományok egyenjogúságát el nem ismernők. Amikor megállapítjuk,hogy a különböző tudományok csupán a fogalmak differenciálódása folytán keletkeztek,egyértelmű azzal,hogy elismerjük a tudományok egyenjogúságát,elismerjük,hogy a tudományok a célkitűzés karakterében nem különböznek egymást'1. A modern természettudomány nem állhat szemben az un. szellemtudomány okkal, hanem ha más metodikával és más módon is,de ugyanazokért a célokért,az Universum megismeréséért küzd az emberiség boldogságának az érdekében. 23