Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról
14 fejleszteniük kell kádereiket, sokszor azt sem tudjak, hogy mit kell rajtuk fejleszteniük. A bizalom légköre nem alakulhat ki, ha a tanszékvezető például nem tudja, ho^y mire kell figyelnie egyik-másik beosztottjánál. Minden tanszékvezető^felelősséget kell hogy erezzen, hogy felhasználja ezt a lehetőséget, és evvel kapcsolatban keresnie kell az együttműködésre az alkalmat a személyzeti osztállyal,amely legalábbis mellé van rendelve az állami vezetésnek. A fennálló rendelkezések értelmében a személyzeti osztály az állami vezetésnek alá van rendelve, de a helyes az érdemi együttműködés. Amit egyébként Varga dékánhelyeites mondott, avval Incze elvtárs teljesen egyetért. Összefoglalva: nagyon fontos lenne, hagy a kari tanácsülés érdemben segítse az állami vezetés munkáját, egyben a tanszékvezetőket arra ösztönömze, hogy nagyobb egyéni felelősséggel dolgozzanak és ezzel segit3éfck az egész kar oktató-nevelő munkáját. Ehhez kapcsolódik, hogy azokat a problémákat, amelyeket kari tanácsülésen felvetnek, s amelyekkel a tanácsülés és a dékán is egyetért, nyomatékosan kellene képviselni, hogy azokból azután határozatok is legyenek. A demokratikus centralizmus demokratikus oldala az, hogy kollektiv tanácskozó testületekben legyen értelme tarácskozni. Incze elvtáre egyetért a Borzsák professzor által felvetettekkel. Banner János egyetért Incze és Oroszlán elvtársak szavaival és örömmel üdvözli a dékánhelyettes bejelentéseit. Elmondja, hogy régebben részt vett egy alkalommal egy felvételi bizottságban, de ott azt az anomáliát tapasztalta, hogy nem is egészen helytálló megállapításokkal kvázi a jelenlévő hillgatóság döntötte el a felvételek kérdését. Ez vezetett oda - állapitja me§ - hogy & hallgatók egy jelentékeny részével nem tudunk mit csinálni. A második alkalommal már valamivel jobb volt a helyzet, de ott is az történthogy a bizottság vezetőjének a következő fórumon már nem volt beleszólása* az Ügyekbe és a végén fent egy homályba burkolt testület intézte a felvételi ügyeket. Az ilyesmi teljesen lehetetlenné teszi a felvételi bizottság jó munkáját. Ami az egyszakositássál kapcsolatos jövőévi felvételeket illeti -^folytatja - éppen úgy sötétbe fogunk ugfani, mint az a bizottság, amelyhez I.éveseket veszi fel, avval a különbséggel, hogy annak módjában van alaposan megvizsgálni, hogy legalább annyi műveltséget hoz-e magával az illető hallgató, amennyi az egyetem elvégzéséhez,szükséges, nekünk pedig erre nem lesz módiink, mert az a kívánság, hogy művészettörténetet és régészetet hallgathasson az ifjúság az I.éven, kimaradt a tanrendből.Banner professzor nagyon kívánatosnak tartaná,^hogym a muzeológiára átkerülni szándékozók felvételi bizottság elé kerüljenek, mert pl. a régészet speciális szempontjait csak a régészek tudják fÍgyelembevenni. Annál fontosabb ez, mert egy esztendeje egyetlen I.éves történész hallgató sem tette be lábát a régészeti intézetekbe, a pályázók tehát nem fogják tudni, hogy mit választanak. Nagyon meg kellene nézni azt az egy-két hallgatót,,akiknek most módot adunk arra, hogy ezen a téren tanuljanak toéábbt Nagy örömmel üdvözli, ho^y mái’ most szeptemberben ki fogják imi a jövő szeptemberben lejáró pályázatokat. Véleménye szerint kötelezővé kellene tenni, hogyha pályázók szeptembertől kezdva havonta számoljanak be az illető professzornak munkájukról. Márki Sánáor
