Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-01-27 kari tanácsülés - 1./ A kari munka egyes területeinek félévi ellenőrzése - 2./ A káderfejlesztési terv irányelvei
Csak elismeréssel lehet szólni Lukács György, I. Tóth Zoltán, Lederer Emma, Banner János és a többi professzorok és tanárok ezirányu áldozatos, sok fáradságot igénylő munkásságáról. Tovább kell fejleszteni az aspiránsoknak a tanszékekhez való kapcsolását. Helyes lenne, ha az aspiránsokat időnkint megbíznák egy-egy komolyabb felkészülést igénylő előadás megtartásával, mint ezt például a filozófiai tanszéken tesszük. Ez nemcsak az aspiránsok tudományos önbizalmát fejleszti, hanem fejlődésüket nagymértékben elősegíti. Persze ehhez az is szükséges, hogy az előadás elkészítéséhez a szempontokat és megfelelő segítséget adjunk. Ilymódon az asxpiráns munkájának segítése nemcsak az aspiránsvezető, hanem az egész tanszék munkájává lesz. Ezt azzal is elősegíthetjük, ha a tanszéken meghatározott időközönkint napirendre tüzzük egy-egy aspiráns beszámolóját. Javasolom azt is, hogy iktassuk be egy-egy kari ülés munkaprogramjába valamely aspiráns beszámolóját, mivel egy ilyen beszámoló valóban érdekes és tanulságos. Még két problémával szeretnek foglalkozni külön hangsuly- lyal. Az egyik az aspiránsok tudományos fejlődése, illetőleg disszertációjuk elkészítése, a másik pedig ideológiai fejlődésük kérdése. Mindkét kérdés jelentősége és hatósugara túlmegy a történelmi kar keretein ás általánosabb problémákat érint, de úgy gondolom, hogy jogunk és kötelességünk is, hogy a saját tapasztalataink alapján kezdeményezüen lépjünk fel az említett fontos kérdésekben. Valamennyien tudjuk, hogy az aspiráns lényegében tudósjelölt. Képzése akkor mondható sikeresnek, ha az aspirantura évei alatt elsajátítja a tudományos munka módszereit, úgy, hogy önállóan képes kisebb vagy nagyobb tudományos feladatok megoldására. Erről tesz tanúságot a disszertáció elkészítésével. Innen jutunk ahhoz a konzekvenciához: bármilyen jól tette is le az összes vizsgáit, ha nem késziti el a disszertációját, ha annak befejezése évekig elhúzódik, akkor képzését semmiképp sem mondhatjuk sikeresnek. Már most országosan is, nálunk is ilyen esetek nem is szórványosan fordul- nak~elö. Ez felveti azt a szempontot, hogy az aspiráns kérdésben az eddiginél jóval nagyobb súlyt kell helyeznünk a tudományos munkára. Nem helyes az a gyakorlat, hogy a disszertáció elkészítése lényegében csak a harmadik évben kezdődik. Nem csoda, hogy egy év alatt a disszertációk nem készülnek el. Az uj vizsgarend módot és lehetőséget ad az eddiginél fokozottabb specializálódásra, a disszertáció speciális oroblémáival való hangsúlyozottabb foglalkozásra. Ez azonban csak egyik feltétele a sikernek. A másik feltétel a tudományos munka lényegével és tehenikájával való megismerkedés. Nem helyes, ha a disszertáció a jelölt szüzdolgozata, adjanak a vezetők kisebb feladatokat a jelölteknek, amelyben kipróbálhatják erőiket menetközben ás amelyek kidolgozása során megtanulják a tudományos munka elemeit, mind a kutatás terén, mind pedig a kapott eredmények megfogalmazása, Írásba foglalása tekintetében. A másik kérdés az ideológiai oktatás az aspiránsok vonalán. Az aspiránsok ideológiai képzése az Oktatásügyi Minisztérium által összeállított programm szerint történik. A dialektikus materializmus programmja, amelynek elkészítésében annakidején, magam is résztvettem, néhány évvel ezelőtt készült el és az adott körülmények között előrelépést jelentett az irodalmi anyag színesebb és történetibb kialakítására és egy lépést jelentett a szakmai spocializáció felé, elválasztva egymástól az anyagot, külön anyagot adott a társadalomtudományos szakosok- 11 -
