Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-01-27 kari tanácsülés - 1./ A kari munka egyes területeinek félévi ellenőrzése - 2./ A káderfejlesztési terv irányelvei
ли- 12 пак és külön a természettudományosoknak. Ma már azonban még tovább kellene és lehetne is lépni. Lehetetlenség, hogy egy történész- vagy irodalomtörténész aspiráns ne ismerje a filozófia történetét, sőt továbbmegyek, ne ismerje részletesen a tört énétfilozófia történetét. Meg mindig az a helyzet országosan - és ez a minisztérium tapasztalata is - hogy az aspiránsok éppenugy, mint az egyetemi hallgatók, megtanulják a filozófiát, el tudják tételesen mondani, de még távol vannak attól, hogy a marxizmust alkotó módon alkalmazzák szakmai munkájukban. Ez a körülmény részben az aspiránsvezetők ilyirá- nyu munkájának bizonyos fogyatékosságaira is fényt vet, de emellett abból is fakad, hogy az ideológiai oktató és vizsgáztató személyzet nem eléggé fejlett és jórészt maga isxz csak tételesen ismeri a marxista ideológiát. Ezen a téren az utóbbi időben történt bizonyos javulása, amennyiben a vizsgáztatásba tudományosan tapasztalt egyetemi oktatók kapcsolódnak be és elvként nyert leszegezást, hogy minden ideológiai vizsgánál legalább egy tudományos fokozattal rendelkező tagnak jelen kell lennie a bizottságban. Helyes lenne, ha az aspiráns vezetők az eddiginél jobban törődnének azzal, hogyan fejlődnek aspiránsaik és hogyan vizsgáznak az ideológiai tantárgyakból. Visszatérve már most az ideológiai tananyagra, nézetem szerint itt is további lépések megtételét kellene szorgalmazni. A fejlődés iránya itt a következő lehet; további szakosítás, az ideológiának a szakmával való szervesebb kapcsolata, klasszikus müv к olv statása, a filozófia történetének nagyobb súllyal való szerepeltetése, a marxista filozófia nem mint egyes vonások vagy tantételek konglomerátuma szerepeljen az aspiráns gondolkozásában, hanem mint egységes egész, mint a kutatást segito módszertan, A szovjet filozófia uj fejlődési iránya teljes mértékben támogatja ezeket a szempontokat, úgyhogy úgy vélem, hogy ilyenirányú kezdeményezéseinknek bizonyára meglesz a kellő eredményük az illetékes fórumoknál. Banner János: Mindenben aláiroma azt, amit Nádor elvtárs az aspiránsképzéssel kapcsolatban elmondott, néhány gondolatot azonban szeretnék kiemelni belőle. Igen helyesnek tartanám azt, ha valóban megvalósítható volna, hogy egy-egy aspiráns kari ülésen számoljon be. Ez szükséges lenne azért, mert a tanszék, pláne a kisebb tanszékek igen szűk körűek . xitiasxxximgy Próbáltam ezt a beszámolást az előző aspiránsomnál, aki még 'ma is adós a disszertációval, a Nemzeti Muzeum keretében elvégeztetni és ez bizonyos mértékig sikerült, bizonyos mértékig nem. T.i. sikerült annyiban, hogy az előadás jó volt, de a hozzászólás borzasztó kevés volt, jóformán magam szóltam hozzá. Ilyen előadásokat a társulatokba vinni teljesen célt tévesztett dolog lenne, mert az előadásnak feltétlenül oktatónevelő jellegűnek kell lennie, ez tehát csak a karon történhet. Lehet annak színhelye a módszertani vagy a tudományos bizottság, vagy a kettő együtt. A másik a disszertáció idejének a kérdése. Papiroson úgy van, hogy a harmadik év tartandó fenn erre a célra, de jelenlegi aspiránsom már az első év végére olyan hatalmas anyaggyűjtést végzett, hogy mire a második év végére elérkezik, a harmadik év a feldolgozásra marad.