Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

!

*• öO *

záezól ásókat is. Olyan hozzászól ásókkal neu ie foglalkozom, amelyekkel teljes egészükben egyetértek, csuk azokkal, ahol 'vitára volna kedvem, illetve ahol a felvetett gondolatot még tovább tudnám folytatni, tehát Ágoston, Zádor, Lutter, Sallai olvtorsnak megköszönöm kitűnő hozzászólásit, Kardos Lajos elvtárs hozzászólásához azt szeretném hozzáfűzni, hogy a tanári egyéniség- nek az előadásban való ht hsáról szólván, itt elsősorban az előadás élményszerüségét emelte ki. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon fontos eleme az előad son keresztül való hatásnak, de nem lenne szabad erre eziraplifik tini а kérdést. Engedjék meg, hogy csgy olyan példára hivatkozzam, amely ha nem is személyes élményem, de elég sokaktól hallottam. Gyulai pfd előouásalról köztudomású volt,

I~>i/ ■■ : . . 1

hogy úgyszólván sohasem mondott olyat, amit már le né irt volna és amit egyezer leirt, azt mindig pontosan ugyanabban a formában mondotta el, tanításainak h-t-ása mégis mélyreható volt és tudjuk azt, hogy nőm kis jelentőségű tudósaink nevelkedtek az 6 keze alatt* Hi volt ennek a titka? Azt mondj к, akik közvetlenül tsnitvinyai voltak, azért nem érezték, hogy az öreg ismétli magát, hogy fölösleges, emit mond, mert az volt az érzésük egész meatur tusiból, hogy ő abban, amit egyszer megállapított, megrendít- hetetlenül hisz, az a meggyőződésű, hogy a tudomány a jelen pillanatban itt ill, ez az igazság. Itt tehát nemcsak egyszerűen az élmény szerűségről van szó, honéra arról araeggyőző- désről is, amivel a tanár mondanivalóját elmondja. Nemcsak azt kell továbbadnom, hogyan hí jutottam el ehhez, mert annak nagyon sok instruktiv elem« van, hanem egyben abból a meggyőződésnek kell sugároznia. Ez különösen a nevelés vil gnózeti