Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

НП

azektorob-^n rendkívül fontos, ott, ahol az előadásba«

Cltatolégia uralkodik, ahol az előadó mint egy bűvész, úgy dob ljm a, marxizmus klasszikusain dk mogáll-^pi tásait, de ugyanikor nőm,érződik ebben a szil írd világnézeti meggyőződés ereje, ami mondjuk 'lyulfti sokszor megismételt klasszikus meg 11 apitisaibau megvolt, úgyhogy шпак az előad ásnak hatása nem olyan, mint ami 1,yennek lenni© kellene.

fi agy hálával vettem, hogy Lsdterer elvtirsnő olyan kérdéseket is felvetett, amelyekről nem esett szó* Gondolok olyan kérdésekre, mint a külső magatartás kérdése.

Nem kétséges, hogy bizonyos mértékig színpadszerű az a

1,

hely, ahol az egyetemi tan ír előad, felemelt bolyén van az osztály előtt, vele szénben ül egy nagy társaság és ott beszél. Itt kétféle dologtól valóban tartózkodni kell. Tartózkodni kell az elhanyagoltaitól ás az ©xtremitás- tól. Az igazi egyéniségnek nem ic az az ismérve, hogy valamiféle feltűnő külső jele van, inkább politikai pojá- c к azokt к erre törekedni • Gondoljanak davalra, akinek főhér nyakkendője volt és ez volt az ismertető jele. Inkább arra gondoljantk azonban, amit Kosztolányi egyszer nagyon okosan megírt, hogy miután meg akarta mutatni öltözködésében is, hogy fütyül a konvenciókra, cipőpertli vékonyé gőzölő szaldót# kötött fel nyakkendőként és önnek következtében rabja lett a konvencióknak, Mindig meg kellett magyaráznia, hogy ezt miért viseli és a végén arra a megalapításra jutott, hogy kössön minden ember rendes nyakkendőt és akkor nőm kell ezzel annyit foglalkozni, mint amikor ez ellen szabadságharcot hirdetett.

“51-