Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

и £ &

len eleme a kultúra egészének birtokbavétele, a haludó hagyományok birtokbavétele. Ezeknek úgy latsaik sejtelmük sincs arról, hogy a kommunimus egy nagy történeti fejlődés végpontja és' agy uj kezdete egyszerre, ода előzmények nélkül érthetetlen és igaziban el som saj üti tható.

Természetesen ezek mögött az elméletek mögött komoly nehézségek lappanganak: kényelemszeretet, - ak mennyire furcsa - kispolgári goncLolkozásmód, amely az önelégültségnek egy uj formáj át találja ki, visszaadás a további munkától - ez azonban ismét nem vezethető vissza egyedül az ifjúság hibájára -y a nem eléggé rendszeres foglalkozás, a tanári egyéniség meg nem felelő formái ж jút88a- nak itt döntő szerepet* Mindenekelőtt a munkás- és parasztszármazásu hallgatóinkkal való foglalkozásnak igen gondosnak és tapibtatosn&k kell lennie. Hármas egységről beszéltem felszólalásom elején} legjobb munkás- és paraszt- származású hallgatóinkat nem «légit! ki, ha csak szakmai ismereteket k^nák és nem 1 tj к mögötte a vil gnézeti szilárdságot és mindkettő nem elégséges, ha nem érzik azt, hogy mi az ifjúságra úgy számítunk, mint amely folytatónk és társadalmunk továbbvlvője lesz.

A kiv lóbbaknól az alkotó nunku jegyében lehet a legjobb eredményüket elérni. Emiitettük már első kari ülésünkön, hogy a paraszt- és műnk ás я zárm&z ; mu halig utó kn 1 az önbizalom hlánya a legfeltűnőbb jelenség, hős, az önbizalom hiánya tulajdonképpen az ismeretanyagokban való bizonytalanság kövotkeianénye, tudáshiányból ered. Eszerint alapvető feladat minél szélesebb körű ismereteket adni nekik minél- 48 л