Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

к 93

AZ előadásból és a hozzászól шokból, is kibontakozott,

.hogy a kollégák alapvetőnek érzik a tanári egyéniségben,

<

hogy előezöris a tanár egész erejével, 'uia&en tuu íeával és lelkesedésével vesse bele megát szaktárgyába, az egyetemi nevelés céljába, másodszor, hogy az ifjúságot szeresse és előrevigye, harmadszor - ami nélkül a szaktudo- m ny a mi társad lmunkban nem sokát ér - bevezesse a marxiomus-leninizmue világnézetébe. Ahhoz, hogy a m:rxiz- mus-luninizmus hassa út tanításunkat, nem elég egy ideológiai kurzus elvégzése, olvasni ny, az anyag emlézése, ahhoz az szükséges, hogy minden gondolatunkban és célkitűzésűnkben jelen legyen öntudatlanul és öntudatosan mint egy hatalmas gondolátrendezer, mint egész érdeklődésünk teljes köre. A hallgatókra hat a szaktudomány iránti odaadás, a marxizmus igazságaiba vetett meggyőződés és ennek hirdetése, végül az, hogy érezzék a hallgatók, hogy a tanárok szeretik őket, s ez ki is domborodott a hozzászól sokból. Ha ez a h rom együtt megvan, akkor megvan a siker feltétele is.

Bóka elv tors utalt rá, hogy a t nitv ny és а profesz- szor közötti személyes kapcsolat milyen próbaköve a tanári egyéniségnek. Rám különösen hatott az, araikor kiemelte, hogy nőm az esetleg dédelgetett vagy csendesen elviselt tanítványok és hallgatók jelentkeznek, hanem azok, akiknek eszmei konfliktuai к volt a tanárral és a prof ft aszóinak igaza volt еЪЪъП a konfliktusban, erre fejlődésük során r jönnek és úgy fordulnak vissza tanл*ик felé, mint akinek igaza volt, aki magasabb értelemben a javukat akarta.

Hhhez akarom csatolni a fegyelem és a fegyelmi élj iá- 45 -