Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
az a legfőbb célja, hogy megfelelően közöljön, átadjon ismereteket, tmitson, oktasson. Az volt az érzésem néha Bóka alv- t lre előadja nyom in, hogy r. jöttem ennek a titkára* Ismereteinket, tudásunkat úgy kell előadni, hogy kiderüljön шпек a tudásnak élményszerűsége, hogy mi ezt nemcsak egyszerűen megtanultuk, ez nem egyszerűen csak gondolkodó, tanuló, v^gy akár kutató munkának az eredménye, hanem élmények sorozata, amelyek között egyrészt a tanárainkkal való kapcsolat, másrészt magával az anyaggal való kapcsolat döntően szerepel. Az, hogy Bóka elvtáre úgyszólván minden meg illeg) it ás ár a egy-egy élményt tudunk felhozni a saját életünkből, vagy egy olyan élményt, amelyet közöltek velünk, azt mutatja, hogy Bóka elvtárs gondolatai mögött érzelmileg is hangsúlyozott élményanyag van. A gyermeklélektanban néha felmerül az a probléma, emlékezik-e egy gyermek arra, hogy anyanyelvének szavait milyen körülmények között tanulta meg. Érre úgyszólván senki sem emlékezik. Anyanyelvűt úgy tanulja meg az ember, hogy ez az egész tanul isi aktus tökéletesen feledésbe merül. Egészen m is az, amikor egy uj nyelvet tanuknlunk meg. Az angol nyelvnek vannak egyes szavai, amelyekről pontossal tudom, hogy milyen körülmények között tanultam meg, mert sajátos élmények fűződnek hozzá. Persze többnyire itt sem tudora. De azt kell mondanom, hogy sok megrendítő élményen keresztül kellett megtanulnunk azt az anyagot, amit előadunk, de ennek alapfeltétele, hogy azt a tudományt, amelynek ismereteit közöljük, szenvedélyesen tanultuk annakidején, úgy, hogy úgyszólván minden egyes részletéhez élmény fűződik, s azt úgy kell előadnunk, hogy élménysserü legyen, akkor hatni is tudunk. Ezt néha nem úgy érjük el, hogy el is mondunk egy élményt, amely tudományos- 28 /