Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

- 3 5 - 40 Az egyetem nem villamos, itt ne tűrjük a "lássuk", "vessük" féle Jelentőmódot, a vizsgáztatók azonnal állítsák le a feleletet bármennyire megbontják vele a logikai egyensúlyt. Utóvégre el kell jönnie egyszer annak az időnek, hogy helyesen tudjunk magyarul beszélni még Pesten is.

Banner János: Nagyon nagy érdeklődéssel és örömmel hallgattam végig ezt az előadást. Örömömet fokozta, hogy a múlt esztendőben is alkalmam volt végighallgatni és ahhoz viszonyítva óriási nagy fejlődést lehet megállapítani, arai nyilvánvalóan nem a jelentésben, hanem a jelentenivalóban leli okát. Már maga az a csokréta, amelyet ebből a szomorú humorból kötött az idén az előadó, lényegesen kisebb volt a tavalyinál; inkább betegségi szimptómákat mutatott, mint olyan készségi szimptómákat, mint amilyeneket tavaly láttunk.

A tudatlansági szimptóma lényegesen kevesebb volt. Itt a dékánhelyet- tes elvtárs említette, hogy a közeljövőben a tantervek megállapításánál foglalkozni fognak ezekkel a kérdésekkel, az óraszámkérdéssel stb. Azt hiszem, hogy itt a karnak nagyon nagy határozottságot kell mutatnia abban a tekintetben, hogy hiába próbáljuk akármilyen óraszámmal a szakmai oktatást az egyetemen elvégezni, a középiskolai tanárok képzését semmi körülmények között sem tudjuk megoldani, ennek kint a gyakorlati életben kell megtörténnie. Szó volt itt arról is, hogy a takarékosság itt nagyon megbosszulja magát, mert olyan területen takarékoskodunk, amsiiamsk hogy annak hátrányos következményeit éppen a nép állama fogja elsősorban látni, mert az az ifjúság fog sokkal hiányosabban képzett pedagógusok nevelése révén bekerülni az életbe, amelynek nevelése annyira szivén fekszik az- államnak.

\