Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai
koS tervben tényleg felvetődött egy olyan kérdés, hogy mindössze egy évben legyen módszertani tanítás, mégpedig a harmadéveseknek heti egy órában. Azt hiszem, hogy xEXGllsnxxx ez ellen egyetemlegesen fel kell láoni, mert ilyen kis óraszámban, ami 2p-28 órát .jelent, nem' lehet a szükséges dolgokat megtanítani, mert ehhez tankönyv nincs. Biró elvtárs kicsiben megrendezi az iskolát, a hallgatók próbálják megjátszani az osztályt. Még az alapkérdések kifejtéséhez sem elegendő az a pár óra, úgyhogy feltétlenül helytelen lenne, ha itt vonnának le az óraszámból. Biró elvtárs beszámolójában feltűnt nekem, hogy sok hallgató mennyire kiemelte, hogy itt fedezte fel, hogy mi az az iskola és milyen szép a pedagógus pálya. A hivatástudat ébrentartására a legalkalmasabb*módszer, ha a hallgatók már korábban is kapcsolatban állanak az iskolával nem csak,a III. évben. A tanterv összeállításánál tudomásom szerint a pedagógus tanszék kért is erre óraszámot már a II. évtől kezdve. A pedagógus oktatás a levegőben lóg és nem ér semmit, ha nem kapcsoljuk össze az iskolával. Nem lehet elméletileg beszélni arról, hogy milyen a vegyes tipusu óra. Egészen más, ha a hallgatók látják és itthon megbeszélik a tanulságokat. Feltétlenül helyesnek tartom, hogy kötelezővé teli tenni a Ili. évben a tanitást minden hallgató számára. Ha csak a megjelenésre adunk, megint ott vagyunk, mint a szemináriumon, hogy aki szépen üldögél, jelest kap. Nagyon súlyos probéma itt Kiss xixxixx elvtárs és Sebesné helyzete. Amennyire örvendetes, hogy egyes szakérettségizettek, Pintér és Kiss László nemcsak a szakérettségisek között, de.az egész társaságban a legkiválóbbak, annyira szomorú ennek a két másik elvtárs- nak a helyzete» Azt hiszem, hogy ez is nyomatékosan figyelmeztet arra, amit az első napirendi ponttal kapcsolatban felvetettünk, hogy nagyon meg kell nézni a hallgatókat. Most, a ív. évben már na yon nehéz dolog azt mondani, hogy nem alkalmas a tanári pályára .Egyes emberekig íemenve mérlegelni kell mindenkinél a lehetőségeket . Sebesné elvtársnő különösen nehéz eset . Tudomásom szerint nem magyar anyanyelvű. A: ig a magyar nyelvi hiányait nem pótolja, szerintem nem tanithat középiskolában vagy általános iskolában. Az itt felolvasott mondatokból is láttuk, hogy nem tud jól magyarul, az ilyet nem lehet minden további nélkül képesíteni. Nem tudom, hogyxn van-e xzxx szerb anyanyelvű iskola, ahol Sebesné elvtársnő jobban meg tudná állni a helyét. A hallgatók Íráskészségének fejlesztésére a szemináriumi dolgozatokat igenis pontosan irják la nemcsak schlagp-ortokban, hanem egészen pontosan, hogy le lehessen mérni a fejlődésüket. Biró elvtárs nagyon helyesen felvetette, hozzá kell szoktatni a hallgatókat ahhoz, hogy összefüggően tudjanak beszélni, hiszen sok hallgatónál az a baj, hogy nem tudnak összefüggő szöveget mondani. A kettőt nagyon jól össze lehet egyeztetni. Mindenkitől meg kell követelni, hogy a hallgatók dolgozatukat irják le, nyújtsák be és ne olvassák fel, hanem annate alapján saját szavaikkal fejtsék ki. Mindkét követelménynek eleget kell tennünk, mert mindkettő lágyon fontos. Oroszlán Zoltán: Usatlakozva Sinkovics elvtárs szavaihoz, legyen szabad egy tavaly is előkerült témát ismét idehozni. Különböző más szakokon elnökölök vizsgákon, főleg államvizsgákon és igen gyakran előfordul, hogy a vázlat elkészítésére szolgáló idő alatt, amely esetleg fél óra vagy háromnegyed óra, a hallgatók 8 oldalt teleirnak 5s feleletül egyszerűen felolvassák. Határozottan javaslom, hogy ezt ne engedjük meg. Ha megtiltjuk, hire megy és ha most momentán nem. is, de jövőre tudunk segíteni. A vázlat legyen vázlat, azt meg kell nézni és a vázlat alapján szabadon kell előadni a témát. Ha az államvizsga-előkészítés során :zt megmondjuk, akkor nagyon jelentősen haladhatunk előre, persze ezt már a II". évtől - el kellene Kezdeni a vizsgákon. Akkor ehhez képest készülnek fel. _ 34 _
