Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

a gyermekekkel bánni és egy islert anyagot hogyan tud megmagyarázni éa"megtanítani. Ez nem mindig azonos azokkal a.szempontokkal, amelyek egy-egy évvégi vizsgával kapcsolatban felmerülnek. banner János: Lényegesen szükebb anyag! Biró Sándor: Itt a hangsúly a pedagógiai képességen van és az Mateatyáknál egészen kiváló. Úgy el tudta bűvölni a gyermekeket két óráján, hogy azok könyörögtek: még tessék tanítani. Hogyan szere­pel az évvági vizsgákon, az talán más okokkal magyarázható. Minden­esetre itt bebizonyította, hogy nagyon jól meg tudja az anyagot ma­gyarázni, nagyon jól érti az összefüggéseket és remekül tudja előad­ni. A vizsgáknál inkább a szorgalom van előtérben és közreműködhet az érdeklődés hiánya. Oláh József: Jövőre a harmadévesek kétszakosok lesznek, hogyan fognak hospitálni? Történelemből is, magyarból is? És a vezető tanárok? В i r óé Sándor: Errevonatkozó javaslatunkat már felterjesz­tettük, de sorsuk még nem dőlt el. Az volna_az ideális, hogy két­szakosok lévén mindkét tárgyból tanítsanak p-6 órát, de ez sajnos megint takarékossági kérdésekbe ütközik. Nekünk a fejünk fáj attól, hogy mi lesz ennek a gyakorlati következménye nemcsak a vezető taná­rok számának csökkenése, hanem hallgatóink.színvonalának kérdése tekintetében. Egészen biztos, hogy 5-6 órából még nem lehet megálla­pítani éppen a gyengébb képességű vagy a szociális körülményeik következtében gyengébb általános műveltséggel rendelkezők, pontosan éppen a munkásosztály és a szakérettségisek közül származó hallgatók reális képességeit. Ahhoz, hogy ők megszokják például a középiskolai tanítás feltételeit, nem elég öt óra. Kiválóbb képességűek két óra után már remekül tanítanak, de ezeknél megvan az általános művelt­ség, nyolc éven keresztül tanultak a középiskolában és egy csomó hazulról hozott előny, amivel a szakérettségisek nem rendelkeznek. Itt tehát a takarékossági szempontok merev érvényesitése éppen a munkásosztályból származó hallgatók helyzetét nehezíti meg. Egyiknél- másíknál például olyan probémák vannak, mint Sinkovics'elvtárs is említette, hogy nem tudják kládsxeicicxeicpxexfci: kifejezni azt, amit akarnak, a legegyszerűbb dolgokat kell nekik megmagyarázni. Van egy harmadéves szakérettségis hallgató, akivel körülbelül két hónap óta foglalkoznak. Hűséges^ kitartása van. Meg kellett neki magyaráz­ni az írásjelek használatát a felolvasásban, a pontnak ás a vessző­nek hangsúllyal való kifejezését, verseket olvastattam vele. Egész sor szónoklati kérdést beszéltem meg vele. A hatás nagyon jól lát­szik, legnagyobb örömömre, s ez őt is fellelkesitette. Mindez azonban azt jelenti, hogy roppant szívós és kitartó segítő munkára van szükség. Ha most még leszállítják a vezető tanárok számát, nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. Sinkovics István: A hospitálás körüli eredményekben xxH nagy része van a módszertani kabinet munkájának. Résztvettem egy olyan megbeszélésen, ahol Biró elvtárs époen az általános isko­lába készülő III. éveseknek adott utravalót és szerintem az nagyon tanulságos volt. Megmagyarázta, hogy milyen feladatok várnak rájuk, hogyan viselkedjenek az iskolában a legapróbb részletekig. Ennek jó" hatása tükröződik abban, ahogy a tanári testületek mindenhol nagy örömmel fogadták ezeket a hallgatókat már a viselkedésük alapján is. Beszéltem III. éves hallgatókkal, akik viszont nagyon nagy szeretet­tel szóltak iskolai élményeikről, tapasztalataikról, bele tudtak illeszkedni abba a környezetbe, ahová kerültek. Külön ki kell tehát emelni a módszertani kabinet előkészítő munkáját, amelyet nagyon jónak tartok és azt, hogy mennyire szükség van egy ilyen módszertani kabinetre, amely kézbentartja ezeket a kérdéseket. A2 átmeneti tan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom