Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

- 3 rabban tanult jegyzet ma már nem felel meg a követelményeknek /pl* a Mérei-jegyzet, 1711-1849/ és a hallgatók nem tudják,hogyan pótolják az ezen a téren fennálló hiányosságába!. A tanszékek feladata lett volna erre idejében felfigyelni és megtenni a szükséges intézkedéseket. Amennyiben a tanszékek ezt a kérdést most már nem tudják megoldani, az államvizsga-követelményeket ehhez kell szabni. Ajvizsgának alkalmazkodnia kell a hallgatók felkészülési lehetőségeihez, bár az természetesen nem szerencsés megoldás. A dékán felteszi a kérdést, hogy helytálló-e az az értesülése, hogy marxizmusból nem volt tökeletesn az államvizsga-követelmények tudatósitása.

B.endkivtil fontos, hogy a vizsgákon egységes szempontokat, nagyjából egyfajta követelményeket támasszanak a halig atékkalszem- ben és ne fordulhasson elé - mint megtörtént az első félévben is - hogy egyes tárgyakból a jegyzet szorgalmas elsajátítása jeles eredményre vezet, ugyanakkor egy másik tárgyból, ahol korszerűbb követelményeket támasztanak, csak az kap^jelest,^aki a jegyzeten kivül szélesebben^tájékozott a kötelező olvasmányok területén is* Az utóbbi eljárás a helyes^ de azzal a megszorítással, hogy ha nem voltak meg a kötelező olvasmányok kézbeadásának feltételei, akkor igazsagtalan dolog ezeket a vizsgán megkövetelni, лmindent el kell azonban követni,togy a hallgatók idejében hozzájussanak a kötelező olvasmányokhoz és mind a kötelező olvasmányoknak, mind az előadásoknak a jegyzeten vagy tankönyvön túlmenő anyaga is vizsgaanyag legyen és jeles eredmeny csak mindezek összessége alapján születhessék meg.

Ami a karral kapcsolatban emlegetett liberalizmus kérdését illeti, a dékán figyelembe ajánlja Sinkovics Istvánnak a közeljövőben^ Felsőoktatási Szemlében megjelenő, erről szóló cikkét.

A dékán szerint a, karon van is liberalizmus, meg nincs is.

Nagy általánosságban a történeti tárgya ból megközelítőleg reális volt az osztályzás az első félévben, ennél^egy fokkal liberálisabb volt a Szovjetuniótörténetének vizsgáztatása, a többi kisebb tárjgy terület én, főképp a gyakorlati jegyekben pedig határozottan van liberalizmus, ami részint látszat-liberalizmus, részint valódi liberalizmus. Látszat-liberalizmusról aJckór beszélhetünk, amikor válogatott, csupa kiváló hallgatóból álló csoportok vannak, mint pl. Horvath János latin-csoportja, mert ezek term szetesen sokkal jobb eredményt produkálnak, mint azok, akik a^középiskolában nem tanultak latint vagy szakérettségisek, A válogatottaknál a magas átlag indokolt, de az egyenlősítés mégsem helyes, mert ha ezek mind jeles mértékben tudnak megfelelni a követelményeknek, akkor a követelményeket még magasabbra kell emelni, hogy azért ezek között is lemérhetek legyenek a különb- ségekA Az osztályzásnál ugyanis mindig mértéknek kell lennie az illető vizsgázók átlagának, képességeinek, lehetőségeinek is.

A liberalizmus és lazaság egy másik indítéka az, hogy a hallgatókat a gyakorlatokon nehezen tudják értékelni. Az előző félévben már előre felhívtuk a figyelmet arra, - folytatja a, dékán - hogy ezek a kérdések is megoldhatók,/ia a gyakorlatvezető vagy szemináriumvezető már a félév elejéitől tudatosan törekszik arra, hogy óráról-őrára minél jobban megismerjera hallgatók fel- készültségét, erről jegyzeteket is késeit magának és ha szükséges, a hallgatókat valamilyen aktiv módszerrel megszólaltatja vagy beszámoltatja. Evvel kapcsolatban Favas Agnes feljegyzése közli, hogy: "Az 1/4. csoport magyar nyelvészeti jegyei igen magas átlagot mutattak. Itt a csoport minden tagja jelest ka