Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-01-14 kari tanácsülés - Napirend előtt: Fülep Lajos professzor megjutalmazása 40. szolgálati évének betöltése alkalmábó - 1./ Az állami ideológiai oktatás kérdései - 2./ A módszertani alapelvek végrehajtása karunkon - 3./ A felszabadulás megünneplése karunkon
Scit felkészülés nélkül beülnek és kikérdezik az előadót nélja arról, hogy mi a véleménye az Uborkafáról, mert oda vezet a vita va^y hogy mi az előadó véleménye a földbirtokos osztály magatartásáról az abszolutizmus korában. Lederer Emma leszegezi, hogy a levelező tagozat kérdését külön kell részletesen megvitatni.'Nézete szerint Kanak elvtárs javaslata az adott körülmények között nem valósítható meg, mart a levelező tagozatos hallgatók egyszerűen nem olvasnak irodalmat. Felületesen megtanulnak egy jegyzetet és annak alapján eljönnek vizsgázni, véleménye szerint kevesebbet tudnak, mint egy középiskolát végzett ember. Nem ismeri, к az egyetemi és a tudományos módszert és végső soron nem kapnak semmit. Hanák elvtárs módszere fejlődést jelentene, de ehhez az kellene, hogy mégis kapjanak valami szeminá- riumszerü foglalkozást, különben hogyan fognákelkészíteni egy dolgozatot. /Borzsák István: Fakultativ konzultáció!/ Ennek az lenne a következménye, hogy a tanszékek mérhetetlen mennyiségű időt áldoznának erre, ami nem számit bele a normába. /i.Tóth Zoltán dékán: Beleszámít!/ Az egyéni konzultáció olyan hihetetlen mennyiségű időt venne igénybe, amelyet felszámítani sem lehet. Mégis jobb lenne a kötelező szeminárium. Meg kell vitatni a levelező tagozat kérdését, mert pillanatnyilag nem egyetemi oktatási forma, nem kapnak egyetemi* képzettséget, na aipi.omát kapnak is. Z á d о r Anna csatlakozik ahhoz a javaslathoz, hogy külön beszéljük meg a leveled tagozat problémáját. Ezzel a minisztériumnak is foglalkoznia kell. Először nagyon itotetadt indokolt volt a levelező oktatás, hogy tanulhassanak azok is, akiket az előző rendszer ettől кк elütött, de ma már úgy jönnek a hallgatok, hogy miért ne jöjjenek, levelezőket úgysem illik megbuktatni. Készületlenségük nem áll arányban elfoglaltságukkal sem, szemmelláthatóan lazán viszonyulnak a tanuláshoz. A minisztérium túl bőkezűen tereli ide az embereket, I. Tó tjh Zoltán ősszéf orgiáija a megbeszélés eredményeit a témák felmerülésének rendjében. Meglelő volt és ugyanakkor nem meglepő, hogy az előadások kérdéséről kévés szó esett, mert erről a referátum kimerítően szólt, ezenkívül az idei félévben az előadások kérdése meglehetősen előtérben volt. Úgy érzi, hogy az elvtársak elvileg elintézettnek tekintik az előadások kérdéseit, az ujtipusu előadások módszerét helyeslik. Még jobban meg kzk± kell találni az összhangot a megtanulható anyag és az előadáson elhangzó anyag közt, ki kell emelni ,a súlyponti kérdéseket. A szemináriumok kérdése sem keltett sokkul több érdeklődést. Ez viszont arra mutat, hogy a szemináriumi módszerek bonyolultabbak is, az egyéni sajátosságok kifejtésének soktel nagyobb lehetőségei vannak. Nagyon helyesli Makkai elvtársnak azt a megjegyzését, hogy a' szemináriumok különbözőek, egy niek és sajátosak legyenek. A módszerekről általában jó benyomása volt Makkai elvtársnak, úgy is érezzük, hogy helyes utón járunk. A szemináriumokat professzorok', docensek, esetleg jól felkészült adjunktusok vezessék. Helyileg esetleg egy jól felkészült adjunktus és docens közt nincs nagy eltérés, adott esetben talán semmi sincs. A lehetőség szerint ne vezessenek tanársegédiek szemináriumot. Pillanatnyilag ezt nem tudjuk megvalósítani káder- hiány miatt, de ezt mint törekvést helyeseljük és arra törekszünk, hogy minél színvonalasabb legyen a szemináriumvezetés. Több elvtárs is említette, hogy az előadásokon és a szemináriu. 1-25-
