Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-01-14 kari tanácsülés - Napirend előtt: Fülep Lajos professzor megjutalmazása 40. szolgálati évének betöltése alkalmábó - 1./ Az állami ideológiai oktatás kérdései - 2./ A módszertani alapelvek végrehajtása karunkon - 3./ A felszabadulás megünneplése karunkon
20C a szemináriumot, a tankönyvben nem volt benne, tehát nem tudja. A mai helyzetben, amikor más van a tankönyvben, az előadásban és más hangzik el a szemináriumon, az a feladat áll a hallgató előtt, hogy ezt a három anyagot* összehozza egy vizsgái feleletbe. Talán az az oka, hogy az ifjúságtól már az első félév végén hatalmas anyagot követeltünk meg és ezert nem tudják feldolgozni az anyagot. Igyekezni kellene a szemináriumon megtanítani a hallgatókat arra, hogy ezt a három forrást egybe tudják olvasztani.- 24 Résztvett egy szemináriumon, ahol elmondották: egy angol bur- zsoá történetiró azon a véleményen volt, hogy a homéroszi korszak feudális volt. A hallgató ezt a véleményt - helyesen - elvetette, de azt már nem tudta megmondani, hogy miért veti el. Állásfoglalása tehát túlságosan általánosságokon alapult. Talán elő kellene venni a szemináriumokon egy-két polgári történetiró munkáját és azt" konkrétan elemezni, vagy foglalkozni kellene Bethlen Gábor gazdaságpolitikájának egy apró részletével, esetleg a homérosz korabeli "feudalizmussal;«" és bebizcnyitani a polgári történetirók állásfoglalásaidnak tarthatatlanságát, bemutatni tévedéseiket, A hallgatók kritikai készségét természetesen sok más módon is lehet fejleszteni. В о r z s á к István elvtárs rámutat arra, hogy éppen Makkai elvtárs jelenlétében az egyik hallgatónő igen jól feledt, pedig olyat kérdezett tőle, ami nem volt benne sem a tankönyvben, sem a szemináriumi anyagban és az előadásokban sem. Ennek ellenére nagyon szépen megállta a helyét. H a n á к Péter elvtárs helyesli, hogy a levelező tagozat kérdése szerepelt a referátumban, mert hova-tovább a levelező tagozat egyetemünk fő oktatási formájává válik. Vannak levelezőink, akik levelezők voltak, vannak, akik az esti tagozatból lettek levelező hallgatók. /Lederer Emma: És aki levelezővé lesz mint második szakos!/ Ez a harmadik fajta. Sok probléma van velük és számuknál fogva is jelentős tétel a levelező tagozat, úgyhogy tanszékünknek is eleg sok gondot okoz. Mindazok a problémák, amelyeket Sinkovits elvtárs^ referátumában elmondott, a valóságos életben merültek fel. Nem váltak be a konferenciák, amelyek egyébkéntis annyira fakultatívvá váltak, hogy egy-egy levelező tanfolyam néhány tagjára korlátozódnak. Nem váltak be az előadások sem teljesen, mert azokra sem jönnek el a levelezők. Javasolom, hogy a fakultativ előadások rendszerét meg kell tartani, mert az a néhány ember, aki eljön, tiszta haszon. Az is eredmény. Emellett azonban az év elején kellene kötelezően valamennyi levelező tagozatos hallxgató számára szakonkint, évfolyamonként levelező előadást tartani, amelyen megkapnák a félév folyamán megtanulásra kerülő anyag legfőbb elvi kérdéseit, periodizációját, irodalmát, feldolgozását, a módszert, hogyan fogjanak hozzá, utána pedig kiosztani minden hallgatónak egy dolgozattémát, amelyet a pe.stiek° személyesen beszélnének meg a csoportvezetőjükkel, előadójukkal és arról konzultációt kapnának, a vidékiek pedig levelezés utján kapnák meg, hogy végre ennek az elnevezésnek legyen valami konkrét tartalma. A félév folyamán tehát egy önálló munkát igénylő dolgozatot kell beadniok a levelező hallgatóknak, utána pedig vizsgázni. Eszerint oktatásuk állana egy általános, elvi jellegű bevezető előadásból, amelv bibliográfiát is adna, ezenkivül f dcultatív előadásból, egy dolgozatból és egy vizsgából. Ezzel munkára es bizonyos onallosagra 1 ehetoe^késztetniA levílező hallgatókat és az eddigieknél mnden- esetre több eredményt lehetne elérni. A konferenciát elejtenem, mert oda fajultak a dolgok, hogy a hallgatók minden
