Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-12-18 kari tanácsülés - 1./ Vizsgakérdések - 2./ Bejelentések
ш- 4 На ezt meg tudjuk valósítani, akkor az egy évfolyamon lévő hallgatók nem fogják érezni a megbirálásban jelentkező különbségeket, mint ahogy mostanában érzik. - Javasolja továbbá, hogy a tanszékek biztosítsanak a vizsgaidőszakban is konzultációs lehetőséget. Természetesen nincs erre szükség minden nap, de minden tanszék tudja, hszg hogy melyik a legalkalmasabb időpont. Szükség van .arra, hogy amikor a hallgatók a hegy alatt ábrakolnak, már együtt van minden a tarisznyájukban, akkor el tudjanak mindent^igazítani. Különösen a feltűnően gyenge hallgatókra kell tapintatos módon hatni, hogy jöjjenek el és beszéljenek oktatóikkal. Javasolja, hogy a tanszékek egy-egy képviselője a vizsgaidőszakban szálljon ki a diákszállókba, nem kifejezetten konzultációra, hanem nézzen szét, beszéljen ott az emberekkel, hogyan tanulnak és tanulhatnak, milyen problémáik vannak és természetesen a saját szakszempontjaikat is érvényesíthetik. Természetesen nem kell túlságosan ellepni a diákszállókat, mert ez mindkét félnek terhes volna. aer/ Az oktatók a vizsgajegyliekönyveket ne tartsák maguknál, mint gyakran szokták, hanem mindjárt adják le a tanulmányi osztályra, vagy ha már aznap záróra van, akkor másnap reggel, mert különbén a tanulmányi osztály nem tud idejében közbelépni ott, ahol ez szükséges. A vizsgákat a neveléssel és az oktatással igyekezzünk összekötni. Kívánatos lenne, hogy a módszertani bizottság néhány vizsgát látogasson meg és tapasztalatait juttassa el a kari vezetéshez. Nem akarunk ezzel nagy megterhelést kiróni, de a bizottság minden egyes tagja minimálisan vegyen ebben részt és ezzel is sokat tudunk segíteni val anennyiünk műnk áj ónak. A következő javaslat kissé elkésve érkezik, de még részben végrehajtható. A hallgatók előtt tartott legutolsó órán kívánatos, hogy az előadó még egyszer és pontosan körvonalazza a hallgatók éLőtt a vizsgakövetelményeket. Ez a történeti tárgyaknál kevésbbe történik meg, mint a melléktárgyaknál. Nem gondol arra, hogy mindenütt uj vizsgakérdések készüljenek, de a meglévőket alaposan át kell nézni, bőgj'- nincsenek-e benne hibák, mert a vizsgák során rá szoktunk bukkanni egy-egy nem helyes összetételre, pontatlanságra, nem megfelelő fogalmazásra. A vizsgaidőszak lezártával a tanszékek mérjék le, hogy kik azok a hallgatók, akik nem alkalmasak a továbbtanulásra. Ezt a kérdést mindig túlságosan tapihtatosan kezeltük és ezzel kiengedtük a kezünkből a minőség emelésének egyik nagyon fontos lehetőségét. Az egész országnak, de elsősorban azoknak a gyenge hallgatóknak tartozunk ezzel, akik a liberális módszerek következtében évről-évre átcsúsztak és az eredmény az, hogy egyesek a középiskolában csődöt mondtak. Ez egyetemünket is nagymértékben lejáratta, nem is szólva a munkásosztályról, amelynek az a fiatalember s tagja. Az illetőnek nem használunk, a közösségnek pedig ártunk ezzel. Megnyitja a vitát. Kékes Andor kifejezi azt a véleményét, hogy nem egészen igy áll a., dolog a liberalizmussal. A legnagyobb hibát az aránytalanságok körül kell keresni. A tanszékek többsége reálisan osztályoz és fokozatosan emeli a követelményt, kisebb része azonban különösen a
