Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-12-18 kari tanácsülés - 1./ Vizsgakérdések - 2./ Bejelentések

азг- з két kategória 14-14, pedig az összesítésben a jelesek és a jók kétszer annyi an Tannak. A szakérettségisek gyengébb eredménye természetesen nem meglepetés, de felhivja a figyelmet arra, hogy még fokozottabban kell velük foglalkozni. Viszonylag a legjobb eredményt a neveléstörténetnél és a Szovjetunió történeténél tapasztaljuk, ahol igen magas a jeles osztályzatok száma? kéri, hogy figyeljenek arra, nem voltak-e túlságosan bőkezűek a jó jegyek adományozásában. Az egyetemes történetből vizsgáztattak a legszigorúbban, de úgy véli, hogy éppen ők alkalmazták a helyes mértéket.

Az orosz nyelvből, a magyar történeti szemináriumból és az egyetemes történeti szemináriumból adott gyakorlati jegyek közül jeles volt 58, jó 35, közepes 42, elégséges 12, elégtelen 3, meg nem jelent hat hallgató. Az átlag 3.88#. A szakérettségisek eredménye ezen belül 4 jeles, 15 jó, 18 közepes, 9 elégséges, elégtelen nincs. Meg nem jelent 5 hallgató. Jeles és jó volt az összes vizsgázókból 95, közepes és elégséges 54, az 51 szakérettségisből 27 közepes és elégséges és csak 19 jeles és jó. Az átlagszázaléknál tehát eltérés mutatkozik a gyakorlati és a szaktárgyak közt. Ennek okát pontosan ki kellene nyomozni és a szükséges javitó intézkedéseket megtenni.

Összesítve az összes jegyeket mind a vizsgákról, mind a szemináriumokról és a gyakorlati tárgyakról 264 érdemjegyből 105 jeles, 57 jó, 64 közepes, 19 elégséges, 3 elégtelen, a meg nem jelentek száma 18, átlagban 3.96;%.Ezen belül a szakérettségisek eredménye: jeles 12, jó 21, közepes 28. elégséges 13, elégtelen nincs, a meg nem jelentek száma 12. Az összes érdemjegyek száma 86, a középarányos 0.43#. Az összes vizsgázók közt tehát jeles és jó 160, közepes és elégséges 83, nagyjából a fele. A szakérettségiseknél 35 és 41. Megjegyzi még, hogy külön kellett volna venni az összesítésben az érettségizetteket és a szakéfettségizetteket, mert igy bizonyos elmosódás mutatkozik az összehasonlításban.

A következő tanulságokat és javaslatokat vonhatjuk le az előadottakból. Előszöris az egyx-egy évfolyamon oktató tanszékek a vizsgák előtt közösen beszéljék meg a közös problémákat és állapodjanak meg egységes eljárásban és vizsgamértékben. Ez különösen vonatkozik a szemináriumi munka értékelésére. Javasolja, hogy a hátralévő évfolyamok vizsgáit mindenütt tanszéki értekezleten készítsék elő, különösen a fiatal vizsgáztatóknak adják át tapasztalataikat a tanszékvezetők, hogy minél jobbén tudjanak vizsgáztatni. A tanszékek szervezzék meg egymás vizsgáinak látogatását és tapasztalataikat közöljék egymással, sőt a szükséges tapasztal tokát kölcsönözzék a tanulmányi osztálynak és a kari vezetésnek is. A múltban a szakszervezet végzett látogatásokat. Ezek jóindulatú látogatások voltak, de azt is hozzá kell tennem, hogy bizonyos mértékben ártalmatlanok is, mert vagy nem hajtották őket végre, vagy olyan ötletszerűen történt a beosztás, hogy a látogatás nem lehetett eredményes. Ki-ki olyan vizsgákra ment el, amelyekhez aránylag keveset értett, vagy nem sok érdeklődést mutatott iránta, a jelentések is többnyire, elmaradtak, vagy ha megtörténtek, formálisak voltak, úgyhogy végeredményben ez az ellenőrzés nem mutatkozott hatékonynak. Hem tartaná helyesnek, ha a kari vezetés a tanulmányi osztállyal karöltve egyszerűen kiírná, hogy kiket látogassanak meg. Ez túlságosan^adminisztratív jellegű volna, ellenben az azonos évfolyamon oktatók érdekeltsége ^úgyis fennáll, az érdeklődéssel sajnos nem eléggé arányban, dóképpen ez teheti majd lehetővé, hogy az érdekeltség és az érdeklődés is összekapcsolódjék, egymással közös megegyezésre jutnak, egymás vizsgáit látogatják olyan' értelemben, hogy a vizsgáztatók néha elmenjenek egymás vizsgáira és utána közvetlenül kicseréljék tapasztalataikat.

'V