Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon
±Qb 2 nem tudom, miért nem sok nálunk ez az óraszám? Miért nem panaszkodik a mi hallgatóságunk? Felvetődött itt valami, ami megütötte a fülemet. Lehet, hogy túl óvatos vagyok ebben a pillanatban, de vigyázzunk arra, hogy minek a tárgyalásába vonjuk bele az ifjúságot. Éltünk át itt az egyetemen olyan korszakot, amikor az ifjúságot mindenben meghallgatták, és a vége az lett, hogy a tanszékeken az ifjúság dirigált. Nem hiszem, hogy az uj szakaszban a kar ezt a nem kivánatos állapotot akarná feleleveníteni és megint az ifjúságnak legyen szava olyan kérdésekben, amelyek elsősorban a tanszemélyzet, a kibővitett kari ülés és a kari vezetés dolga. El lehet-e képzelni? hogy a honvédségnél a kiképzés alatt álló katonák döntsék el, hogy mi az, ami sok nekik? Ezt elképzelhetetlennek tartom. Nálunk sikerült visszaállítani a fegyelmet, de hiába volt minden, ha most az ifjúság kezébe olyan iniciativát adunk, amely végeredményben a fegyelem teljes megbontásához vezet. Ezt csak az tegye meg, aki a felelősséget vállalja azért, ami ezután következik. Oroszlán Zoltán: T. Kari Ülésl A mi hallgatóink, amikor szeptemberben megtudták, hogy háromszakosak lesznek, bejöttek hozzám és örültek. Azt mondták, mi nagyon jól tudjuk, hogy javunkra lesz, hallottuk idősebb kollégáinktól, hogy amikor bementek a múzeumba, más tárgyak is kerültek a kezükbe, mint ami a szakmájukhoz tartozott. Mint óvatos ember mondtam nekik, hogy ez hat órával többet jelent, de azt felelték rá, nem baj, hajlandók akármennyit hallgatni a szakmából. Mondok egy példát, hiszen azért vagyunk itt, hogy tapasztalatainkat kicseréljük. Az irodalmi karon tanuló latin és görög szakosokat tani- tom ókori régészetre, illetve művészettörténetre. Ott az a helyzet, mint gondolom nálunk is, hogy a harmadévesek december elsejére befejezik a félévet, és engem erre a félévre állítottak be egy hatalmas terjedelmű tárggyal. Megmondtam nekik ezelőtt egy hónappal, hogy teljesen képtelen vagyok ezt a tárgyat elvégezni, gondoljanak ki valami modus vivendit, mert az egész romai kor kiesett. Arra kértek, hogy a jövő félévben külön egy-egy órás speciálkollégiumot hirdessek Itália és Róma régészetéről és azt valamennyien végighallgatják. Vállalták, pedig nem volt bent a tan tervben, tehát az ifjúság igenis akar tanulni, szi- vsen vállal többletfeladatot. Természetesen ennek vannak olyan vonatkozásai, amelyekre most nem akarok kitérni. Megütötte a fülemet Sinkovics söc elvtárs igen kiváló referátumában, amelyet én is szeretnék megkapni, hogy megint szerepelnek intézeti estek egyes intézetek programurijában. Nem szoktam dicsekedni, de kissé részese vagyok annak, hogy karunkon divatba jöttek ezek az estek. Tudtommal én voltam az első, aki ilyet rendeztem már évekkel ezelőtt és azóta folytatólagosan rendeztem egy, esetleg két intézeti estet meghívott előadókkal vagy az ifjúság saját előadóival. Kérdem azonban, hogy az illető tanszékek tudnak-e erre biztosítani maguknak időt? Mert most itt vannak a tudományos diákkörök, s úgy látom, hogy az intézeti estek szerepét veszik át. Nálam 33-35 óra a hallgatóság elfoglaltsága, ehhez még intézeti estek beállítása már tulmenne azon a határon, amelyet én mint tanszékvezető megengedhetek magamnak, ez a tanterv rovására menne, elrabolná a tanulásra szánt szabadidőt.^ A mi régészeink világirodalomtörténetre Berényiné előadására vannak beállítva. Hallották azonban^ hogy a latin-görög szakon van egy kétórás világ*&irodalomtörténetí előadás, mig Berényinéé csak egyórás, úgyhogy néhányan a jobb tájékozódás kedvéért azt vették fel, tehát megint vállaltak óratöbbletet. Itt van valami, amit nem tudok megérteni, ügy látszik, vannak tárgyak, amelyeknek az előadása nem elég vonzó, érdekes a hallgatók számára, és ezért fordul a hallgatóság nagyobb fi^yelieramel a saját tárgya iránt. Olyan megoldást kell tehát teremteni, amely a túlterhelést valami módon levenné az ifjúságról.
