Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

Biró -Joww5l*i : Sinkovics-»elvtárs referátumában két olyan kérdés merült fel, amelyekkel foglalkoznia kell a kari tanácsülésnek.

Az egyik az első évfolyam végén rendezendő szűrő vagy ellenőrző vizsga kérdésé. A múlt évi hospitálások eredménye alapján azt gondolom, hogy ez nagyon szerencsés kezdeményezés lenne. Kiderült ugyanis, hogy voltak olyan negyedévesek, akik teljességgel kudarcot vallottak a gyermekek előtt és olyan kinos jeleneteket okoztak, amelyeket bizony az egyetem részéről jelenlévők nagyon nehezen tudtak elviselni. Ezt Barek elvtárs is tanusithatja. Az egyik például elmondta, belátja, hogy alkalmatlan a pedagógus pályára és nem is érti, hogyan maradt az egyetemen. Más hallgatók előadták, hogy egyes oktatók valósággal "tutujgatták" őket, mint mondották, hogy az egyetemen maradjanak. Ha a kar az első év végén ilyen szűrővizagákat rendezne, akkor talán ezek a nehézségek részben megszűnnének, annál is inkább, mert úgy értesültünk, hogy a mostani első évesek átlagos színvonala magasabb az eddigieknél, úgyhogy az a kevés, aki esetleg nem üti meg a mértéket, rávehető lenne arra, hogy másfelé orientálódjék. így ugyanis borzasztó nézni, hogy a harmad- és negyedévesek mennyire lehetetlen helyzetbe kerülnek. A legegyszerűbb általános műveltségi kérdésekben olyan tájékozatlanságok, a beszédkészségben olyan hiányosságok voltak, hogy az általános gimnázium harmadosztályos tanulói messze felülmúltak egyes negyedéves hallgatókat magyaros beszédkészség és anyagtudás tekintetében is. Azt niszem, na eszel a kérdéssel foglalkoznék a kar, akkor jövőre el leheine Kenül- xio. a hasonló kinffs jeleneteket,.

Felmerült itt a pedagógus hivatás megszerettetése. A kérdés kétfelé ágazik. A kérdés egyik- része az ötödik év bevezetése. Egy pillanatra sem kellene abbahagyni a harcot az ötödik évért, amely a hivatás megszerettetésében döntő hatású lenne. Azt tapasztaltuk a tavalyt negyedévesek hospitálásánál, hogy olyanok, akik az első három év alatt azt írták, hogy megirtóztak a tanári pályától és az iskolában folytatandó pedagógus működéstől, amikor szembekerültek a gyerekekkel, láttái, hogy milyen kedvesek és hogy milyen meleg az iskola hangulata, ismét visszanyerték eredeti vonzódásukat a pedagógus pálya iránt és alig várták, hogy kikerüljenek az iskolába. De megoldaná másfelől az ötödik év azt is, hogy a hallgatók az általános iskolai oktatásra megfelelő gyakorlati kiképzést nyerjenek. Ez a kérdés teljesen megoldhatatlan a mostani negyedévesek számára és a harmadévesek számára is olyan nehézségeket vetett fel, amelyek éppen most, ezekben a napokban a minisztérium legfelső szerveit is,úgy tudom, izgalomba hozták és nem tudjuk, hogy pillanatnyilag hogyan oldódik meg az általános iskolákban az a decemberre tervezett egyhetes hospitálás, amelynek időpontja ütközik a vizsgák és kollokviumok időpontjával, A minisztérium már egy hete gondolkozik azon, hogy mi legyen.

A kérdés másik ága a pedagógusok anyagi helyzete. Ezzel kapcsolatban az egyetemnek fel kellene emelnie szavát, mert olyan lehetetlen vonatkozásai vannak ennek a kérdésnek, hogy talán nem ártana egy kissé foglalkozni vele. Ha egy mérnök elfoglalja az állását, a kezdő fizetése 1300 forint, ezt az összeget egy középiskolai pedagógus csak 30 évi tanítás után éri el. Még nehezebb a helyzet az általános iskolában. Az általános iskolai és a középiskolai tanárok fizetése közt 2-300 forint különbség van, érthető tehát, ha hallgatóink, akik ha nem is elsősorban ezt a szempontot nézik, de vonakodnak az általános iskolába való menéstől. Ha az egész egyetem felvetné, talán megkönnyítené ezzel a miniszter elvtárs helyzetét, aki képviseli a pedagógusoknak ezt a kívánságát, de nagyon nehezen tudja képviselni a más tárcák hasonló irányú törekvésével szemben. Azt hiszem, jó lenne, ha a kari tanácsülés foglalkoznék ezzel a két kérdéssel, mert meggyőződésem, hogy ez hozzátartozik a legfontosabb problémák helyes megoldásához.