Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

- 3 Kari vezetésünk maga is egyet tud érteni ezzel az elgondolással amit Szigeti József elvtárs megalapozottan fejtett ki tegnapi ■taggyűlésünkön* a kötelezően látogatott éraszám ne legyen több heti 20-22 éránál, a többi előadásra az előadás meggyőző súlya, vonzóereje utján kell hallgatóságot nyerni. Ez hasznosan lendítené fel, szinesebbé, változatosabbá is tenné oktatásunkat s a kötelező kollokviumok számát emelni lehetne igy az olvasmányok önálló feldolgozása utján felkészülés és a vizsgákon megkövetelésük egyetemi módszerét is inkább lehetne alkalmazni. Enélkül? csak foltozgatás lehetne bármilyen javaslat, mint ahogy vizsgarend javaslatunk is csak annak tekinthető. Ugyanakkor a tanszékek együttműködését is erősiteni kell, hogy két vagy még több referátum készíttetése, amit a színvonalat süllyeszti többé ne fordulhasson elő. A kétszakosság okozta megterhelést nem lehet a minőség leszállításával, sem az olvasmányok szükséges mennyiség alá csökkentésével, sem a fegyelem lazulás elnézésével kiküszöbölni, hiszen tisztán kell látni, hogy az általános iskolai elhelyezés fokozott tanulmányi színvonalat követel. A falusi általános iskolai tanárnak megnövekedett feladatokat kell ellátnia pl. a nép- frontmozgalommal kapcsolatban az egész dolgozó nép különös figyelmet fordit a peda gógusok nagyfontoséágú munkájára, amit nem eléggé látunk sokszor magunkssem s nem neveljük eléggé hallgatóinkat sem e feladatok lelkes, jó betöltésére.

Szabó Pál, Hazafias Népfront- mozgalmunk egyik vezetője "feladatok és erőforrások" c.,cikkében például igy foglalkozik pedagógusaink nagy munkájának jelentőségével:

"A másik nagy szintén meglévő társadalmi szervezet, amire az uj Sazaíias Népfront munkájában azonnal jtámaszkodhatik: a pedagógusok. Tanárok, tanitók, a városokban és a vidéken, a falvakban és tanyaközpontokban egyaránt. A pedagógusok teljes bekapcsolása nélkül egyszerűen csak fél munkát tudna elvégezni a H3zafias Népfront legjobb esetben is. A pedagógus az aki annyira ott áll a saját posztján, tehát az iskolájában, mint a katona az őrségen, vagy még inkább. A pedagógus az, aki teljesen benne él az iskoláján keresztül a maga falujában, városnegyedében, nemcsak az iskola aárt területén, hanem a kinti életben is. A pedagógusa a gyerekeken keresztül ismeri az adott gali vagy xsbsfct tanyaközpont minden problémáját a társadalomban és a termelésben egyaránt. Nem győzöm e- léggé hangsúlyozni jelen vázlatomban, de sokminden más Írásomban is, hogy a pedagógusok hadserege jelen fejlődésünk, de méginkább a jövendőnk legszilárdabb és legjelentősebb alapjainak egyike. Talán a legfontosabbika. Természetes, hogyha a pedagógusod telj es szívvel és lélekkel be akarjuk kapcsolni a Hazafias Népfront munkájába kell, hogy megszabadítsuk minden olyan kötelezettségtől, ami nem segiti elő a gyermeknevelés és iskoláztatás sikeres mun- káj át.

Alapvető és végzetes tévedés az, hogy a pedagógusok hivatásét csak az iskola keretén belül látjuk. Persze az alapja ez a munkájának és hivatásának, de a falu vagy a város legfiatalabb nemzedéke lassan átfolyik a keze alatt s mikor kikerül az iskolából az uj ós uj nemzedék, nem tud vele tovább törődni, holott a tulajdonképpeni pedag ógusd hivatás az x±± lenne, hogy mindvégig rajta tartsa a nemzedékeken a kezét és szivét, nemcsak az ifjúkorban, hanem a fel nőtt társadalomban is. Hiszen ő ismeri az embert kicsi korától kezdve mindvégig. 0 látja fejlődését, természetét, tulajdonságait tehát csak ő tudna vele igazán bánni. Tudná irányítani, tudna vele dolgokat megvitatni, megbeszélni a mindennapi életnek minden területén. Az uj Hazafias Népfront szinte előírja a pedagógus