Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-05-17 kari tanácsülés - 1./ A tantervi tervezet megvitatása
E/ mf ТТ--Д ;k elv társ megemlítette azt, hogy a "CM ^vari пзоп^bellii nincs eléggé biztosítva a specializál is lehetősege. Ezt mint olyan várdést. amelyet érdemes és szükséges megvitatni, a bevezetésben f»1 is vetettem* A szűk órakereten belül a minimális törekvés megnyilvánult erre: hogy nem nagyobb eredménnyel törekedtünk, áz csak a" szűk órakeretnek tula donitüato. Ezért indítv ányoztuk mindenütt ilyen esetekben a javasolt, tehát & nem- kötelezőiig hallgatandó tárgyak közül a szakkollégium vagy szákszeminárium felvételét áz adott lehetőségek közt. Ez ha nem is tökélete:', de járható útnak tekinthető. Az óraszámok felemelését háromra, az első évfolyamon az egyetemes történet kivételével, nem tartom j irhát ónak és megoldhatónak részben azért, mert ezzel, ha már több helyen is kivételt teszi"nk, megbontjuk az litalános kétórás kollégiumok elvét és ez lavinát vonna maga után, elsősorban a Nyelv- es irodalomtudományi kar kívánságai tekintetében, továbbá saját körünkben'is. H" tehát a módszertani utasításokhoz tartjuk magunkat, akkor egy esetben erősen inaokolva talán elfogadtathatjuk, de nem fogadtathatjuk el mint at alános elvet, úgyhogy ettől a javaslattól el kell állni, még ükkor is, ha ez komoly nehézségeket okoz, mert ugyanilyen jogon a harmadik vagy a negyedik éven is fel lehet hozni, hogy nem lehet az összes fontos kérdésekét ott sem előadni a szűk órakeretben. A módszertani .utasításoknak az az elve azonban, .mely az előadások-jellegét megváltoztatja, nem"kivinja meg az egész anyag végigmondását, csak a súlyponti kérdések elmélyitését, ált ólában helyes elv, és ezt az elvet nem lenne helyes megváltoztatni, mert messzemenő'következményekkel járna és egyáltalán lehetetlenné tenné a tervezést a kétsz okossággal és & szűk évi keretekkel. A vizsgák túl nagy száma természetesen a kétszakosságból következik. A történelemszakon viszonylag jobb a helyzet, mint a magyar szakon, mert ott az alaptárgyak is kétfélék, nyelvészetiek és iro- dcűJűick és ott is van világirodalom a magyar irodalom mellett.-Ott • az összevonásnak minim 11 is lehetősége van, & vizsgák száma minden- kép nagy lesz. Ebből a szőritóból tulajdonképpen nincs kiút, mindenképen, .akárhogyan is redukáljuk és akárhogyan racionalizáljuk a vizsgákat, mindenkép sok vizsga marad fenn, ez együttjár a két szakos Sággal, ez természetes dolog. Nem tudunk tehát egyebet tenni, mint hopy újból végigvizsgáljuk a j avaslatokat és az itt' elhangzott hozzászólások figyelembevételével megpróbáljuk leredukálni a-minim -.lisra a vizsgákat, de nem tudunk ezen & téren egy végleges csodaszert kitalálni arra^hogy ne legyen sok vizsga. Az & kérdés, hogy a népi demokráciák'történetét vagy a Szovjetunió történetet melyik évfolyamra helyezzük, lényeges változtat .sokat az összképben nem fog eredményezni, ezt a kérdést is a kari tanácson elhangzott vélemények alapján újból megvizsgáljuk és a lehető legjobb megoldást megkeressük. Az alapvizsga é-s & szakvizsga bevezetését úgy tárgyaltuk, hopv azt hiszem, ettől a kérdéstől a válaszban eltekinthetek". .A szemináriumok valamennyiünk szívügye, valamennyien szeretnénk ha minél több szemináriumon nevelhetnők a hallgatókat'. A maximális ' szemináriumi óraszámot próbáljuk beiktatni a tervezetbe. Lényeges bővítést azonban kétségtelenül lehetetlen elérni. Megkísérelünk Ladányi elvoáns javaslata alapján & harmadik évtől kezdve valamivel több speciális kollégiumot és szerqináriumot beiktatni, azonban ^em sok lehetőséget látok ezen a téren sem. Meg kell állapit -ni, hogy a testvérkaron a nyelvészet valóban az utóbbi években előretört, különösen a^nyelvtörténet javára, de megtörtént, ennek a fordítottja is és & legutóbbi értekezleten tapasztalhattuk, hegy a n^lvészek. sok io-é- nyűkből leadtak és kétségtelenül kevesebb órsss«j. elégedtek meg,
