Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

m

Az előadásból és a hozzászólásokból is kibontakozott, hogy a kollégák alapvetőnek érzik a tanári egyéniségben, hogy előszöris a tanár egész erejével, шхпйеп vauásával és lelkesedésével vesse bele magát szaktárgyába, az egyetemi nevelés céljába, másodszor, hogy az ifjúságot szeresse és előrevigye, harmadszor - ami nélkül a szaktudomány a mi társadalmunkban nem sokat ér - bevezesse a marxizmus-leninizmus világnézetébe. Ahhoz, hogy a marxiz- mus-leninizmus hassa át tanitásunkat, nem elég egy ideológiai kurzus elvégzése, olvasmány, az anyag emlézése, ahhoz az szükséges, hogy minden gondolatunkban és célkitűzésűnkben jelen legyen öntudatlanul és öntudatosan mint egy hatalmas gondolatrendszer, mint egész érdeklődésünk teljes köre. A hallgatókra hat a szaktudomány iránti odaadás, a marxizmus igazságaiba vetett meggyőződés és ennek hirdetése, végül az, hogy érezzék a hallgatók, hogy a tanárok szeretik őket, s ez ki is domborodott a hozzászólásokból. Ha ez a három együtt megvan, akkor megvan a siker feltétele is.

Bóka elvtárs utalt rá, hogy a tanítvány és a profasz- szor közötti személyes kapcsolat milyen próbaköve a tanári egyéniségnek. Rám különösen hatott az, amikor kiemelte, hogy nem az esetleg dédelgetett vagy csendesen elviselt tanítványok és hallgatók jelentkeznek, hanem azok, akiknek eszmei konfliktusa к volt a tanárral és a professzornak igaza volt ebben a konfliktusban, erre fejlődésük során rájönnek és úgy fordulnak vissza tanáruk felé, mint akinek igaza volt, aki magasabb értelemben a javukat akarta.

Ehhez akarom csatolni a fegyelem és a f egye Mi eljá- 45 -