Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

r-csők kérdését is. Sokféle népszerűség van. Az egyik fajta népszerüsé Kget az szüli, ha liberálisak vagyunk, elnézzük a dolgokat.

Pedig ha olyan esetről van szó, hogy az illető megmarad a mi kollektívánk keretében, akkor neki is az az igazi érdeke, ha megbüntetjük, de ezt a büntetést olyan szavakkal és megokolással kisérjük, hogy lassan rájön arra, hogy ez volt ж igazi érdeke, sőt egy hatalmas kollektiva érdeke is, amelyre kihat az egyesek minden cselekménye.

Végül egy külön#* részhez is szerettem volna hozzászólni, amely egész évi programmunk alapvető kérdése, mégpedig az, hogy milyen каре solat alakul ki a tanár és a hallgató között a munkás és paraszt hallgatókkal való foglalkozás során. Az alapvető különbség a középiskolai és az egyetemi oktatás között, hogy itt felnőttekkel dolgozunk, de olyan felnőttekkel, akik még nem fejezték be kialakulásmik alapvető szakaszát. Az ember még alapvetően alakul 28-30 éves koráig, sőt a marxizmus-leninizmus tanítása szerint élete végéig. Nos, ha ez igy van, hogyan viszonyulnak egymáshoz az egyetem tanára, oktatója és az idekerülő munkás- és parasztszármazásu fiatalok? Hogy ehhez a kérdéshez most is hozzányúlok ennek az az oka, hogy bizonyos hirek érkeztek hozzám, amelyekről egyes kollégáim bizonyára tudnak, valamennyien talán nem és ezért helyes, ha itt megemlítem. A munkás- és paraszt- származású fiatalság zöme örömmel és lelkesedéssel fogadja, hogy velük az eddiginél is behatóbban foglalkoznak. Vannak azonban más jelenségek is, mégpedig olyanok, hogy bizalmatlankodnak, sőt tiltakoznak. Ez a tiltakozás a jól vagy rosszul felfogó tt^^gg