Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
•7 kell találniok a helyes utat. A legfontosabb ezen a téren a fiatal oktatók állandó, töretlen szakmai fejlődése, s a teljes következetesség, biztonság, az elvi xzfbáKdsxg szilárdság az általános kérdésekben. Ha azt tapasztalják a hallgatók, hogy a fiatal oktató szinte a szemük láttára fejlődik, szakmailag erősödik, világnézetileg pedig szilárd és következetes, akkor a bizalom mindjárt erősebben nyilvánul meg ahallgatók részéről, másrészt a fiatal oktató is nagyobb biztonsággal mer közeledni a hallgatókhoz. A fiatal oktatóknak tapasztalat szerint rendkivül nagy t szerepük van a jelenlegi egyetemi oktatásban, hiszen az órábeosztds, a szeminIrium-beosztás következtében lényegesen többet forgolódik a hallgatók körében, mint a tanszék- vezetők, vagy a docensek. A hallgatók tehát szívesebben keresik fel őket kérdéseikkel. Az a tapasztalat, hogy a hallgatók az idősebb előadókkal nemigen mernek vitatkozni, ha viszont egy fiatal oktató módot ad nekik arra, hogy kifejtsék a véleményüket és arra ellenvéleményt mond, akkor rászoknak az Őszinte vitára. A fiatal oktatóknak tehát törekedniük kell arra, hogy felébresszék a hallgatókban ezt a vitaszellemet, mert a vita hevében előkerülnek olyan kérdések, amelyeket hivatalos formaságok között a hallgatók óvatosan kerülnek, vágj/- csak nagyon finoman adagolva mondanak el. Ezek a viták sokmindent felszinre hoznak és módot adnak arra, hogy a fiatal oktatók nemcsak szakmai, hanem a világnézeti, politikai munka területén is nevelő munkát végezhessenek. A hallgatók nagyon éber szemmel figyelik fiatal oktatóik általános érdeklődési körét és ha úgy látják, hogy- 41 .
