Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
sö hanem a hallgatóság egészével szemben kell megnyilatkózni a. Ugyanilyen kérdés az, hogy a hallgató mindenkor érez- za, hogy bátrain jöhet magántermészetű ügyeiben is a tanárhoz. Olyannak kell lennie ennek a kapcsolatban, hogy a hallgató bátran elmondjon mindent a szociális kérdésektől kezdve a téves eszmékig, bizalommal és szeretettel jöjjön és ugyanúgy fogadja őt is a tanár. S a 1 1 a i Géza: T. Tanácsülés! Az előadás szépen illusztrálta azt, hogy a nevelői egyéniség szerepe a nevelő munkában mennyire összetett kérdés és bizony még az idősebb oktatónak is folyamatosan számos nehézséget kell leküzdenie ahhoz, hogy feladatukat válóban be tudják tölteni. Még fokozottabban áll ez azokra a fiatal oktatókra, akik néhány éve még maguk is hallgatók voltak és azóta kapcsolódtak be az egyetemi oktató munkába. Viszont a hallgatók szívesebben közelednek hozzájuk, közelebb érzik őket magukhoz már koruknál fogva is. Másrészt viszont * gyakran lehet tapasztalni azt, hogy a hallgatók szívesebben és nagyobb bizalommal keresik fel idősebb és tapasztaltabb oktatóikat, akiktől szakmailag is többet kapnak, többet remélhetnek. Nem lehet itt általinositani. Észre lehet azonban venni, hogy ha idegenkedés van a hallgatóságban a fiatal oktatóktól, annak oka a fiatal oktató magatartásában viselkedésében van. Oka lehet ennek az, hogy a fiatal oktató szakmailag bizonytalankodik, ez gyengíti tekintélyét. Persze az is lehetséges, hogy a fiatal oktató magatartása kissé feszélyezett, nem tudja, mit kezdjen a hallgatókkal, hogyan tartsa meg oktatói tekintélyét az alig egypár évvel fiatalabb hallgatókkal szemben. Itt meg- 40 -
